Donja Vrijeska
| Donja Vrijeska | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Belovár-Bilogora |
| Község | Đulovac |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 43508 |
| Körzethívószám | (+385) 43 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 50 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 155 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 38′ 47″, k. h. 17° 16′ 17″Koordináták: é. sz. 45° 38′ 47″, k. h. 17° 16′ 17″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Donja Vrijeska falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Đulovachoz tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Belovártól légvonalban 43, közúton 51 km-re délkeletre, Daruvár központjától légvonalban 7, közúton 12 km-re északkeletre, községközpontjától légvonalban 12, közúton 14 km-re nyugatra, Nyugat-Szlavóniában, a Papuk-hegység nyugati részén, a Drenovac és Vrieska-patakok közötti magaslaton fekszik.
Története[szerkesztés]
A 15. században Nelipčić Benedek a dobrakutyai uradalom birtokosa pálos kolostort építtetett ide, melyet 1542-ben a török pusztított el. Később a kolostor templomát újjáépítették és ma is áll. A falu nevét a Vrijeska-patakról, az pedig a hegyi pereszlény horvát nevéről (vrijesak) kapta. A térség a 17. század végén szabadult fel a török uralom alól. A kihalt területre a parlagon heverő földek megművelése és a határvédelem céljából a 18. század első felében Bosznia területéről telepítettek be új, szerb anyanyelvű lakosságot. Az első katonai felmérés térképén „Dorf Vrieska” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Vrieszka” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Vrieszka” néven 26 házzal és 241 ortodox vallású lakossal találjuk.[3]
A Magyar Királyságon belül Horvát–Szlavónország részeként, Pozsega vármegye Daruvári járásának része volt. 1890-ben 176, 1910-ben 312 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 53%-a szerb, 27%-a horvát, 14%-a magyar anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, háború után a település a szocialista Jugoszláviához tartozott. A település 1991-től a független Horvátország része. Ebben az évben lett az önálló Đulovac község része is, azelőtt Daruvárhoz tartozott. 1991-ben lakosságának 59%-a szerb, 34%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 76 lakosa volt.
Lakossága[szerkesztés]
| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 0 | 0 | 0 | 176 | 177 | 312 | 323 | 371 | 377 | 384 | 348 | 298 | 212 | 179 | 121 | 76 |
(1880-ig lakosságát Vrijeska néven, Gornja Vrijeskához számították.)
Nevezetességei[szerkesztés]
A falutól északra álló Szent Anna tiszteletére szentelt pravoszláv kolostora[6] középkori eredetű. A kolostort a közeli Dobrakutya várának akkori ura Nelipčić Benedek építtette, majd 1412-ben a pálosoknak adományozta. 1542-ben a török pusztította el. A 17. század végén, amikor a térség felszabadult a török uralom alól már csak a kolostor templomának romja volt meg, azt is benőtte a sűrű erdő. A környékbeli pravoszláv szerzetesek III. Károly és Nikifor Stefanović pakráci ortodox püspök engedélyével és a közeli falvak ortodox híveivel kezdtek hozzá az újjáépítéshez. A munkában részt vevő falusiak beszámolója szerint az erdő olyan sűrű volt, hogy előbb keskeny ösvényt kellett vágniuk, hogy a romokat meg tudják közelíteni. Amikor a bejáratot elérték nem tudtak belépni a templomba a belsejében sűrűn nőtt fáktól. Közvetlenül az oltár előtt egy hatalmas, hordónyi vastagságú szilfa nőtt. 1731-re a templom már újra tető alatt volt. Az 1730-as években a pálosok megkísérelték visszaszerezni korábbi tulajdonukat, mely némileg lassította az építési munkálatokat, mégis maradhatott a pravoszláv egyház kezében, mivel ebben a térségben híveik sokkal többen voltak, mint a katolikusok. 1775-ben a szerzetesek kevés száma miatt a kolostor hivatalosan megszűnt, a templomot a szircsi Pakra kolostor igazgatása alá rendelték. Az 1790-es évek végére az utolsó szerzetesek is elhagyták az épületet, de a közeli falvak lakói időnként még összegyűltek benne. A térség akkori ura a daruvári Jankovich család 1836-ban istállónak építtette át. Amikor a neves horvát politikus és történész Ivan Kukuljević Sakcinski 1859-ben itt járt elszörnyülködött az épület állapotán és rögtön követelte felújítását. Ennek ellenére a templom még hatvan évig tovább pusztult. Végül a neves politikus, festőművész, művészettörténész Izidor Kršnjavi ösztönzésére 1904-ben az épületet felújították, majd két évvel később a Pakra kolostornak visszaadták. Azóta az épület viszonylag jó állapotban van, szerzetesek állandó jelleggel tartózkodnak benne.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... 746. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 30. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: ROS-0040-1969.
Források[szerkesztés]
- A község hivatalos honlapja (horvátul)
- Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 9789537442071 (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)
További információk[szerkesztés]
- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
- Daruvár turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- A község rendezési terve (horvátul)
