Malo Korenovo

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Malo Korenovo
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBelovár-Bilogora
KözségBelovár
Jogállás falu
Irányítószám 43000
Körzethívószám (+385) 43
Népesség
Teljes népesség196 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság115 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Malo Korenovo (Horvátország)
Malo Korenovo
Malo Korenovo
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 51′ 30″, k. h. 16° 48′ 30″Koordináták: é. sz. 45° 51′ 30″, k. h. 16° 48′ 30″

Malo Korenovo falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Belovár községhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Belovár központjától légvonalban 5, közúton 6 km-re dél-délnyugatra, a megyeszékhely szomszédságában, a Belovačka-patak česmai torkolata közelében fekszik.

Története[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint területe már az őskorban lakott volt. A falu határában tárták fel 1956-ban és 1961-ben a szakemberek az újkőkori korenovói kultúra lelőhelyét, melyről az i. e. 4600 és 4200 között virágzott kultúra a nevét kapta. A Česma folyó völgyének lejtőin a jellegzetes vonaldíszes kerámiák mellett egy kőszerszámokat előállító műhely leletei is előkerültek.

Korenovo első írásos említése 1334-ben történt a zágrábi püspökséghez tartozó plébániák felsorolásában „Item ecclesia beate virgihis de Koren” alakban.[2] A dokumentum szerint plébániatemploma Szűz Mária tiszteletére volt szentelve. 1501-ben említik a falu templomának Imre nevű plébánosát „Emericus plebanus beate virginis in Koren” néven, majd 1507-ben említik plébániáját is. A térséget 16. század végén szállta meg a török. A török megszállás teljesen megváltoztatta az itteni táj képét. A lakosság legnagyobb része az ország biztonságosabb részeire menekült, másokat rabságba hurcoltak. Ezután ez a vidék több évtizedre lakatlanná vált.

A mai falu akkor keletkezett, amikor a török uralom után a 17. századtól a kihalt területre folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. 1774-ben az első katonai felmérés térképén a falu „Mali Korenovo” néven szerepel. A település katonai közigazgatás idején a kőrösi ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában az akkor egységes település „Korenovo” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Korenovo” néven 78 házzal, 74 horvát és 323 ortodox vallású lakossal találjuk.[4]

A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország részeként, Belovár-Kőrös vármegye Belovári járásának része volt. 1890-ben 158, 1910-ben 252 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 41%-a szerb, 37%-a magyar, 21%-a horvát anyanyelvű volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 70%-a horvát, 15%-a szerb nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 196 lakosa volt.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[5][6]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
0 0 0 158 255 252 279 259 322 303 310 268 263 254 222 196

(1880-ig lakosságát az egységes Korenovóhoz számították.)

Nevezetességei[szerkesztés]

A korenovói kultúra régészeti lelőhelye a Česma közelében.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)