Nagygordonya

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Nagygordonya (Veliki Grđevac)
A római katolikus plébániatemplom
A római katolikus plébániatemplom
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBelovár-Bilogora
KözségNagygordonya
Jogállás község
Polgármester Marijan Dautanac
Irányítószám 43270
Körzethívószám (+385) 043
Népesség
Teljes népesség 2849 fő (2011)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság145 m
Terület164,84 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Nagygordonya (Horvátország)
Nagygordonya
Nagygordonya
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 45′ 00″, k. h. 17° 03′ 00″Koordináták: é. sz. 45° 45′ 00″, k. h. 17° 03′ 00″
Nagygordonya weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagygordonya témájú médiaállományokat.

Nagygordonya (horvátul Veliki Grđevac) falu és község Horvátországban Belovár-Bilogora megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Belovártól légvonalban 23, közúton 25 km-re délkeletre, Verőcétől légvonalban 27, közúton 39 km-re délnyugatra, a Bilo-hegység déli lejtői alatt, a Grđovica és a Kovačica-patakok közötti termékeny mezőn fekszik.

A község települései[szerkesztés]

Közigazgatásilag Cremušina, Donja Kovačica, Dražica, Gornja Kovačica, Kispisznice, Mali Grđevac, Pavlovac, Sibenik, Topolovica, Nagygordonya és Zrinska települések tartoznak hozzá.

Története[szerkesztés]

A település mellett állt egykor Gordova (Grdjevac) vára. Gordova első várát valószínűleg Fáncsy Benedek mosoni ispán építtette a 13. században, aki 1248-ban birtokosa volt. Az ő egyik leszármazottja gordovai Fáncsy László 1402 és 1404 között Luxemburgi Zsigmond uralkodása idejében horvát és szlavón bán volt. 1435-ben már csak várhelyként említik. Dénes József ennek a várnak a helyét a falutól délre, a Belovár - Daruvár főúttól nyugatra, a Grđovica-patak északi partján, a helyiek által „Kolo” néven ismert kör alakú, mára beerdősült jelenséggel azonosítja.[1] A légifelvétel alapján itt kirajzolódni látszanak az egykori kettős árok és sáncrendszer nyomai. 1455-ben azonban Fáncsy Frank és rokonai már új adományt kaptak az itteni várkastélyra, mely akkor már régóta a tulajdonuk volt. Feltételezhető, hogy a várkastélyt a család éppen a lerombolt régi vár helyett építtette. Ez a várkastély Dénes szerint a mai falu belterületén főutca és a sportpálya közötti területen állt. Nyoma nem maradt, de az első katonai felmérés egyik térképén még „Gradina” megjelöléssel szerepel. Egykor várispánság és egy nagy uradalom központja volt. Valószínűleg a török háborúkban pusztult el.

A zágrábi püspökséghez tartozó plébániák leírásában 1334-ben megemlítik a település középkori egyházát is, melyet Szűz Mária tiszteletére szenteltek „ecclesia beate virginis de Gordowa” alakban. Ezután a plébániát még 1495-ben, 1507-ben és 1517-ben is említik.[2] Gordovát a 16. század közepén foglalta el a török és területe száz évig lakatlan pusztaság volt. A lakosság az ország biztonságosabb részeire menekült, míg másokat rabságba hurcoltak.

Területe a 17. század közepétől népesült be újra, amikor a török által elpusztított, kihalt területre folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Gergiyevecz” néven találjuk. A település katonai közigazgatás idején a szentgyörgyvári ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Gergyevecz (Veliki)” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Gergyevecz (Veliki)” néven 281 házzal, 562 katolikus és 1016 ortodox vallású lakossal találjuk.[4]

Első elemi iskoláját 1802-ben alapították, de az első iskolaépület csak 1829-ben épült fel. A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvát–Szlavónország részeként, Belovár-Kőrös vármegye Grubisno Poljei járásának része volt. 1886-ban a járás egyik községközpontja lett. 1857-ben 1.073, 1910-ben 1.851 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 48%-a horvát, 22%-a szerb, 14%-a magyar, 9%-a cseh, 6%-a német anyanyelvű volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett.

1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. Az 1960-as évek elején megszüntették az önálló Nagygordonya községet, noha éppen ekkor készült el a községháza új épülete, melyben a hivatal ma is működik. 1966-ban aszfalozták a Belovár – Daruvár főutat, 1967-ben viszont megszűnt a vasútvonal, mely addig a Belovárral és Zágrábbal való vasúti összeköttetést biztosította. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 69%-a horvát, 17%-a szerb nemzetiségű volt. A közigazgatás újraszervezésével ismét létrejött az önálló község. 2011-ben a településnek 1.200, a községnek összesen 2.849 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[5][6]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
1.073 1.305 1.177 1.575 1.829 1.851 1.749 1.917 1.873 2.078 1.958 1.849 1.639 1.525 1.358 1.200

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A Szentlélek tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1832/33-ban épült késő barokk – klasszicista stílusban a korábbi templom helyén. Egyhajós épület, keletre néző szentéllyel, a nyugati homlokzat felett emelkedő harangtoronnyal. A település középkori plébániatemplomát 1334-ben és 1501-ben is említik. A török pusztította el a 16. század közepén. A plébániát 1789-ben alapították meg újra, a plébánia épülete 1827-ben épült.
  • A Szentháromság tiszteletére szentelt pravoszláv templomot 1752-ben építették, 1832-ben megújították. Falai megrepedtek és a réseken a nedvesség beszivárgott, tönkretéve a belső teret. A templomnak szép ikonosztáza van, mely szintén szakszerű védelemre szorul. A parókia 1890-ben épült, jelenleg használaton kívül áll.
  • A szerbek Szent Demeter tiszteletére szentelt pravoszláv parochiális temploma 1760-ban épült, Mali Grđevacon áll. A délszláv háborúban súlyos károkat szenvedett, berendezése az ikonosztázzal együtt megsemmisült.
Mato Lovrak szobra szülőhelyén

Kultúra[szerkesztés]

A falu kulturális központja nagy szülöttének Mato Lovraknak a nevét viseli. 1987-től minden évben Lovrak kulturális napokat rendeznek az intézményben, melyen az ország legjobb ifjúsági íróit látják vendégül.

Oktatás[szerkesztés]

A település első elemi iskoláját 1802-ben alapították, de az első iskolaépület csak 1829-ben épült fel. Ebbe az iskolába iratkozott be az 1905/06-os tanévben Mato Lovrak az egyik legismeretebb horvát gyermekíró. aki 1922 és 1926 között az iskola tanítójaként is dolgozott. 1944-ben az iskola épülete leégett. Az új iskolát 1947-ben építették, 1954-ben pedig nyolcosztályosra bővítették. Az iskolának három kihelyzetett alsótagozatos iskolája működik Donja Kovačica, Pavlovac és Mala Pisanica településeken.

Knezić Károly

Híres emberek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije című művének 191. oldalán ezt a helyet az először 1224-ben említett Radowannal és Szent Pálnak szentelt templomával azonosítja. Josip Buturac szerint Radowan Zdenac közelében fekvő kis vásáros hely volt, melyet egykor „Zenithpal”nak neveztek.
  2. Josip Buturac: Popis srednjovjekovnih župa zagrebačbe županije 1334. i 1501. godine (horvátul)
  3. Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum ...199. o.
  4. Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 187. o. Buda, 1829.
  5. - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
  6. http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]