Klokočevac (Belovár)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Klokočevac
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBelovár-Bilogora
KözségBelovár
Jogállásfalu
Irányítószám43000
Körzethívószám(+385) 43
Népesség
Teljes népesség938 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság120 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 35′ 06″, k. h. 17° 01′ 35″Koordináták: é. sz. 45° 35′ 06″, k. h. 17° 01′ 35″
SablonWikidataSegítség

Klokočevac falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Belovár községhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Belovár központjától légvonalban 5, közúton 7 km-re nyugatra, a Bilo-hegység délnyugati lejtőin, a Dobrovita-patak jobb partján fekszik.

Története[szerkesztés]

A korabeli írásos források tanúsága szerint Klokočevac már a középkorban jelentős település, plébánia központja volt. Szent Miklós plébániáját 1334-ben már említik a zágrábi püspökséghez tartozó plébániák között „Item ecclesia sancti Nicolai” alakban. 1501-ben András nevű plébánosát és István nevű káplánját is említik „Andreas plebanus sancti Nicolai in Klokos. Stephanus capellanus eiusdem” néven. A plébánia 1507 és 1517 között is szerepel a korabeli forrásokban.[2] A késő középkorban egy nagyobb hűbérbirtok központja volt. A térséget 16. század végén szállta meg a török.

A török megszállás teljesen megváltoztatta az itteni táj képét. A lakosság legnagyobb része az ország biztonságosabb részeire menekült, másokat rabságba hurcoltak. Ezután ez a vidék több évtizedre lakatlanná vált. A mai falu akkor keletkezett, amikor a török uralom után a 17. századtól a kihalt területre folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. A település 1774-ben az első katonai felmérés térképén a falu „Dorf Klokochevecz” néven szerepel. A település katonai közigazgatás idején a szluini ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Klokochevecz” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Klokoch” néven 192 házzal, 6 katolikus és 1226 ortodox vallású lakossal találjuk.[4]

A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország részeként, Belovár-Kőrös vármegye Belovári járásának része volt. 1857-ben 232, 1900-ban 494 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 47%-a horvát, 47%-a szerb anyanyelvű volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 89%-a horvát, 8%-a szerb nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 828 lakosa volt.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[5][6]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
232 332 308 396 451 494 573 655 729 757 852 837 843 847 860 828

(1857 és 1880, valamint 1910 és 1931 között Puričani lakosságát is ide számították.)

Nevezetességei[szerkesztés]

A falu közepén egymás közelében két kápolna is áll. Az egyik a római katolikus, a másik a szerb pravoszláv egyházé.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]