Gornji Draganec

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Gornji Draganec
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBelovár-Bilogora
KözségCsázma
Jogállás falu
Irányítószám 43240
Körzethívószám (+385) 44
Népesség
Teljes népesség 352 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság145 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Gornji Draganec (Horvátország)
Gornji Draganec
Gornji Draganec
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 47′ 00″, k. h. 16° 38′ 45″Koordináták: é. sz. 45° 47′ 00″, k. h. 16° 38′ 45″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gornji Draganec témájú médiaállományokat.

Gornji Draganec falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Csázmához tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Belovártól légvonalban 20, közúton 26 km-re délnyugatra, községközpontjától 5 km-re északkeletre, Csázma és Vagovina között fekszik.

Története[szerkesztés]

Draganec temploma az írott források tanúsága szerint már a középkorban állt. 1334-ben Ivan gorai főesperes a zágrábi püspökséghez tartozó plébániák között sorolja fel „primo ecclesia beate virginis de Chasma” alakban, mint a Csázma városán kívül, a mezőn („in campo”) található plébániát. 1347-ben a csázmai földeknél levő plébániaként („condam Dragani” néven) említik, majd 1444-ben, 1499-ben, 1501-ben, 1512-ben, 1513-ban, 1520-ban is szerepel írásos dokumentumokban. Templomát Szűz Mária tiszteletére szentelték és mindvégig a csázmai főesperességhez tartozott. A térséget 1552 körül szállta meg a török, ekkor semmisült meg a középkori templom is.

A mai falu a török kiűzése után a 17. században betelepített falvak közé tartozik. A plébániatemplomot Petar Petretić püspöksége idejében (1648-1667) építették újjá. Írásos forrásban 1664-szerepel először, amikor Marko Szalaić volt a plébánosa. 1669-ben felépítették az új plébániaházat is. Az akkor még egységes Draganec település 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Draganecz” néven szerepel. A Horvát határőrvidék részeként a Kőrösi ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Draganecz” neve.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében ugyancsak „Draganecz” néven 12 házzal, 69 katolikus vallású lakossal találjuk.[3] A település 1809 és 1813 között francia uralom alatt állt.

A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország része, Belovár-Kőrös vármegye Csázmai járásának része lett. A településnek 1857-ben 84, 1910-ben 183 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben csaknem teljes lakossága (97%) horvát volt. A délszláv háború idején mindvégig horvát kézen maradt. 2011-ben 352 lakosa volt, akik főként mezőgazdaságból éltek.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
84 0 0 97 138 183 216 253 344 372 358 352 357 355 393 352

(1857-ben Draganec Novi néven, 1869-ben és 1880-ban lakosságát az egységes Draganechez számították.)

Nevezetességei[szerkesztés]

A Sarlós boldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1876-ban épült a 17. századi templom helyén, melyet rossz állapota miatt és mivel kicsinek is bizonyult előzőleg lebontottak. Az építés Vitković plébános idejében 1875-ben kezdődött, aki időközben elhunyt és a következő évben már az új plébános Marko Kolarić fejezte be. Felszentelése 1876. december 8-án történt. A templom Gornji Draganec központjában egy üres térség közepén áll, tájolása majdnem pontosan nyugat-keleti irányú. A szentély a középkori templomok tájolásának megfelelően kelet felé néz, a nyugati homlokzat felett áll a 30 méter magas harangtorony. Négy regiszteres orgonáját 1910-ben építették Mijo Heferer mester zágrábi műhelyében. A templomot belül 1942-ben festette ki Josip Podolšek. Négy oltára van, melyből a szentélyben álló főoltáron Mária látogatása Erzsébetnél, népies magyar nevén a Sarlós boldogasszony képe látható. Mellette két oldalt Szent Péter és Szent Pál apostolok szobrai állnak. Az oltár a templom építése idejében 1876-ban készült historizáló stílusban. A bal oldalon a Szentháromság 18. századi oltára áll Szent Flórián és Szent László szobraival. A jobb oldali mellékoltár Remete Szent Antalnak van szentelve, szintén 18. századi alkotás két női szent, Szent Notburga és Szent Apollónia szobraival. A bejáratnál áll a Fájdalmas Szűzanya oltára a Szent Sírral, Marija Gessner 1877-ben festett oltárképével. Oltárait 1996-ban Franjo Matešin festőművész teljesen felújította. A hajó jobb oldalán egy 1766-ban készített, fából faragott nagyon szép barokk szószék látható. A négy evangélista szobrai mellett Jézust, Szent Pétert, Keresztelő Szent Jánost és a tíz parancsolatot ábrázoló domborművek díszítik, legfelül pedig Mózes szobra látható. A harangtoronyban három harang található. Festett üvegablakait 2002-2003-ban cserélték. A plébániát legkésőbb a 14. században alapították, ma Gornji Draganec, Donji Draganec, Bojana Brdo, Komuševci, Sišćani, Vagovina és Zdenčec települések mintegy 1700 hívővel tartoznak hozzá.

Sport[szerkesztés]

Az NK Draganec labdarúgócsapata a megyei első osztályban szerepel.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]