Stare Plavnice
| Stare Plavnice | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Belovár-Bilogora |
| Község | Belovár |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 43000 |
| Körzethívószám | (+385) 43 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 578 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 120 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 53′ 39″, k. h. 16° 48′ 30″45.894100°N 16.808300°EKoordináták: é. sz. 45° 53′ 39″, k. h. 16° 48′ 30″45.894100°N 16.808300°E | |
 | |
Stare Plavnice falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Belovár községhez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Belovártól 3 km-re nyugatra, a Bilo-hegység nyugati lejtőin, a Plavnica-patak jobb partján fekszik.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Plavnica falu már a középkorban is létezett. Szent Benedek plébániáját már 1262-ben említik, majd 1334-ben a zágrábi püspökséghez tartozó plébániák között tűnik fel „Item ecclesia beati Benedict” néven. Újabb említései találhatók 1422-es és 1488-as okiratokban. Márton nevű plébánosát 1501-ben említik „Martinus plebanus s. Benedicti in Plawnycza” néven.[2] A strezai pálosoknak földbirtokuk volt a településen, melyet a 16. században a török pusztított el. Helye ezután évtizedekig pusztaság volt.
A mai falu akkor keletkezett, amikor a török uralom után a 17. századtól a területre folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. A település 1774-ben az első katonai felmérés térképén a falu „Dorf Dolnie Plavnicze” néven szerepel. A település katonai közigazgatás idején a szentgyörgyi ezredhez tartozott. A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország részeként, Belovár-Kőrös vármegye Belovári járásának része volt. 1857-ben 317, 1910-ben 470 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 69%-a szerb, 19%-a horvát, 11%-a cseh anyanyelvű volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 75%-a horvát, 20%-a szerb nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 673 lakosa volt.
Lakossága
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 317 | 423 | 376 | 382 | 466 | 470 | 477 | 446 | 404 | 429 | 458 | 506 | 563 | 621 | 690 | 673 |
Nevezetességei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A falutól 300 méterre keletre a Plavnica-pataktól mintegy 100 méterre egy négyszög alakú domb található, amelyen a középkorban vár állt. A középkorban Plaunának nevezett erődítményből mára semmi sem maradt.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima". 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal. 2022. szeptember 22.
- ↑ Josip Buturac: Popis srednjovjekovnih župa zagrebačbe županije 1334. i 1501. godine (horvátul)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ "Archivált másolat" (PDF). 2014. augusztus 19. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2018. május 23..
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
- Srednjovjekovne utvrde na području Bjelovarsko-bilogorske županije – Darko Antolković blogja (horvátul)
