Dijakovac
| Dijakovac | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Belovár-Bilogora |
| Község | Grobosinc |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 43504 |
| Körzethívószám | (+385) 43 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 20 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 185 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 42′ 02″, k. h. 17° 21′ 05″Koordináták: é. sz. 45° 42′ 02″, k. h. 17° 21′ 05″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Dijakovac (1971-ig Đakovac) falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Grobosinchoz tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Belovártól légvonalban 45, közúton 58 km-re délkeletre, Daruvártól légvonalban 16, közúton 21 km-re északkeletre, községközpontjától légvonalban 14, közúton 20 km-re keletre Nyugat-Szlavóniában, Turčević Polje és Mali Miletinac között, az Ilova és jobb oldali mellékvize Suplica-patak összefolyásánál fekszik.
Története[szerkesztés]
A török kiűzése után a község területe majdnem teljesen lakatlan volt és rengeteg szántóföld maradt műveletlenül. Ezért a bécsi udvar elhatározta, hogy a földeket a betelepítendő határőrcsaládok között osztja fel. Az első betelepülő családok 1698-ban érkeztek Lika, Bosznia, a horvát Tengermellék, Imotski és kisebb számban az Isztria területéről. Újjászervezték a közigazgatást is. Létrehozták a katonai határőrvidéket, mely nem tartozott a horvát bánok fennhatósága alá, hanem osztrák és magyar generálisok irányításával közvetlenül a bécsi udvar alá tartozott. A települést 1774-ben az első katonai felmérés térképén még Turčević Polje részeként „Diakovacz” néven találjuk. A katonai közigazgatás idején a szentgyörgyvári ezredhez tartozott.
A katonai közigazgatás megszüntetése (1871) után Magyar Királyságon belül Horvát–Szlavónország részeként, Belovár-Kőrös vármegye Grubisno Poljei járásának része volt. Lakosságát csak 1890 óta számlálják önállóan. 1890-ben 289, 1910-ben 517 lakosa volt. A 19. század végén és a 20. század elején az olcsó földterületek miatt és a jobb megélhetés reményében főként cseh lakosság telepedett le itt, de élt itt néhány magyar család is. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 41%-a szerb, 31%-a horvát, 12%-a cseh anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, háború után a település a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 54%-a szerb, 42%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben 44 lakosa volt.
Lakossága[szerkesztés]
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 0 | 0 | 0 | 289 | 416 | 517 | 439 | 550 | 477 | 482 | 330 | 248 | 158 | 105 | 47 | 32 |
(1857 és 1880 között lakosságát Turčević Poljéhoz számították.)
Nevezetességei[szerkesztés]
Szent István vértanú tiszteletére szentelt pravoszláv parochiális temploma 1931-ben épült a régi fatemplom helyén. Turčević Polje és Dijakovac pravoszláv hívei közösen építették ott, ahol a két falu határa húzódik. Ma a templom elhagyatva, rossz állapotban, romosan áll bozóttal és tüskés növényzettel benőve.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források[szerkesztés]
- A község hivatalos honlapja (horvátul)
- Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 9789537442071 (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)
További információk[szerkesztés]
- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
