Dijakovac

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Dijakovac
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBelovár-Bilogora
KözségGrobosinc
Jogállás falu
Irányítószám 43504
Körzethívószám (+385) 43
Népesség
Teljes népesség32 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság185 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Dijakovac (Horvátország)
Dijakovac
Dijakovac
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 42′ 15″, k. h. 17° 21′ 00″Koordináták: é. sz. 45° 42′ 15″, k. h. 17° 21′ 00″

Dijakovac (1971-ig Đakovac) falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Grobosinchoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Belovártól légvonalban 45, közúton 58 km-re délkeletre, Daruvártól légvonalban 16, közúton 21 km-re északkeletre, községközpontjától légvonalban 14, közúton 20 km-re keletre Nyugat-Szlavóniában, Turčević Polje és Mali Miletinac között, az Ilova és jobb oldali mellékvize Suplica-patak összefolyásánál fekszik.

Története[szerkesztés]

A török kiűzése után a község területe majdnem teljesen lakatlan volt és rengeteg szántóföld maradt műveletlenül. Ezért a bécsi udvar elhatározta, hogy a földeket a betelepítendő határőrcsaládok között osztja fel. Az első betelepülő családok 1698-ban érkeztek Lika, Bosznia, a horvát Tengermellék, Imotski és kisebb számban az Isztria területéről. Újjászervezték a közigazgatást is. Létrehozták a katonai határőrvidéket, mely nem tartozott a horvát bánok fennhatósága alá, hanem osztrák és magyar generálisok irányításával közvetlenül a bécsi udvar alá tartozott. A települést 1774-ben az első katonai felmérés térképén még Turčević Polje részeként „Diakovacz” néven találjuk. A katonai közigazgatás idején a szentgyörgyvári ezredhez tartozott.

A katonai közigazgatás megszüntetése (1871) után Magyar Királyságon belül Horvát–Szlavónország részeként, Belovár-Kőrös vármegye Grubisno Poljei járásának része volt. Lakosságát csak 1890 óta számlálják önállóan. 1890-ben 289, 1910-ben 517 lakosa volt. A 19. század végén és a 20. század elején az olcsó földterületek miatt és a jobb megélhetés reményében főként cseh lakosság telepedett le itt, de élt itt néhány magyar család is. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 41%-a szerb, 31%-a horvát, 12%-a cseh anyanyelvű volt. Az I. világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, háború után a település a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 54%-a szerb, 42%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben 44 lakosa volt.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
0 0 0 289 416 517 439 550 477 482 330 248 158 105 47 32

(1857 és 1880 között lakosságát Turčević Poljéhoz számították.)

Nevezetességei[szerkesztés]

Szent István vértanú tiszteletére szentelt pravoszláv parochiális temploma 1931-ben épült a régi fatemplom helyén. Turčević Polje és Dijakovac pravoszláv hívei közösen építették ott, ahol a két falu határa húzódik. Ma a templom elhagyatva, rossz állapotban, romosan áll bozóttal és tüskés növényzettel benőve.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]