Veliki Miletinac
| Veliki Miletinac | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Belovár-Bilogora |
| Község | Đulovac |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 43531 |
| Körzethívószám | (+385) 43 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 50 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 200 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 40′ 52″, k. h. 17° 19′ 54″Koordináták: é. sz. 45° 40′ 52″, k. h. 17° 19′ 54″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Veliki Miletinac falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Đulovachoz tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Belovártól légvonalban 45, közúton 61 km-re délkeletre, Daruvár központjától légvonalban13, közúton 19 km-re északkeletre, községközpontjától légvonalban 7, közúton 12 km-re nyugatra, Nyugat-Szlavóniában, a Bilo-hegység déli részén, az Ilova völgye feletti magaslaton fekszik.
Története[szerkesztés]
A falu a 19. század végén és a 20. század elején keletkezett erdőirtással Bastaji északi határrészéből, amikor birtokosa a Jankovich család német, magyar, cseh és szlovén ajkú lakosságot telepített be ide a környező területek megművelésére. 1910-ben 226 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 43%-a német, 21%-a magyar, 18%-a cseh és 13%-a szlovén anyanyelvű volt. A Magyar Királyságon belül Horvát–Szlavónország részeként, Pozsega vármegye Daruvári járásának része volt. Az I. világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, háború után a település a szocialista Jugoszláviához tartozott.
1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 56%-a horvát és 17%-a magyar nemzetiségű volt. A délszláv háború idején 1991. szeptember 23-án szerb fegyveresek hatoltak be a településre. A horvátok házait körülzárták és tüzet nyitottak rájuk, melynek következtében három polgári lakos életét vesztette. Két személyt magukkal hurcoltak Đulovacra, ahol öt napig kínozták őket. November 1-jén egy újabb polgári személyt hurcoltak el és végeztek ki. A horvát erők az Otkos-10 hadművelet keretében november 14-én szabadították fel a települést. A falunak 2011-ben 59 lakosa volt.
Lakossága[szerkesztés]
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 226 | 257 | 319 | 214 | 211 | 183 | 151 | 84 | 99 | 57 | 59 |
(1910-ig településrész, 1921-től önálló településként.)
Nevezetességei[szerkesztés]
Ávilai Szent Teréz tiszteletére szentelt római katolikus haranglába a 20. század elején készült. Két harang található benne. Az építmény olyan rossz állapotban van, hogy a helyiek attól tartanak, hogy egy harangozás alkalmával a harangok leesnek.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források[szerkesztés]
- A község hivatalos honlapja (horvátul)
- Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 9789537442071 (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)
További információk[szerkesztés]
- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
- Daruvár turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- A község rendezési terve (horvátul)
- Wolfline.eoldal.hu: Horvatországi hadszínterek - Nyugat-Szlavónia Archiválva 2018. szeptember 26-i dátummal a Wayback Machine-ben
