Donja Kovačica

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Donja Kovačica
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBelovár-Bilogora
KözségNagygordonya
Jogállás falu
Irányítószám 43270
Körzethívószám (+385) 43
Népesség
Teljes népesség278 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság130 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Donja Kovačica (Horvátország)
Donja Kovačica
Donja Kovačica
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 45′ 15″, k. h. 16° 59′ 50″Koordináták: é. sz. 45° 45′ 15″, k. h. 16° 59′ 50″

Donja Kovačica falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Nagygordonyához tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Belovár központjától légvonalban 20, közúton 30 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 4, közúton 5 km-re nyugatra, a Bilo-hegység délnyugati lejtőin, a Česma-folyó és a Kovačica-patak összefolyásánál fekszik.

Története[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint Donja Kovačica területén már a történelem előtti időben éltek emberek. A falu területén három őskori lelőhely ismert a Benićev brijeg, a Gradina és a Kirinov brijeg nevű helyeken, ahol főként cseréptöredékek kerültek elő. Közülük a legjelentősebb Kirinov brijeg, mely a település központjától északkeletre, mintegy kilométer távolságra egy völgyben, 131 méteres magasságban fekszik. A lelőhelyen az újkőkori lasinja kultúrához tartozó cserépmaradványokat találtak.[2]

A falu „Kopachowcz” néven már a középkorban is létezett. Péter nevű plébánosát 1501-ben említik „Petrus plebanus de Kopaehewcz” alakban.[3] A 16. század közepén foglalta el a török és területe száz évig lakatlan pusztaság volt. A lakosság az ország biztonságosabb részeire menekült, míg másokat rabságba hurcoltak.

Területe a 17. század közepétől népesült be, amikor a török által elpusztított, kihalt területre folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. Pravoszláv temploma a 18. század elején épült és kisebb átépítésekkel a mai napig fennmaradt. A falu 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Vlaska Kovachicza” néven találjuk. A település katonai közigazgatás idején a szentgyörgyvári ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Kovachicza (Dolnya)” néven szerepel.[4] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Kovachicza (Dolna)” néven 41 házzal, 178 katolikus és 100 ortodox vallású lakossal találjuk.[5]

A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvát-Szlavónország részeként, Belovár-Kőrös vármegye Grubisno Poljei járásának része volt. 1857-ben 403, 1910-ben 779 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 51%-a horvát, 32%-a cseh, 15%-a szerb anyanyelvű volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 61%-a horvát, 25%-a cseh, 12%-a szerb nemzetiségű volt. 2011-ben 278 lakosa volt.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[6][7]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
403 418 405 748 817 779 780 739 613 609 576 504 433 369 342 278

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Petka (illetve Szent Mária Magdolna) tiszteletére szentelt pravoszláv temploma a legrégibb falusi fatemplomok közé tartozik. Építési idejét a 18. század elejére teszik. Ezt megerősíti az 1720-ban Grazból ideszállított harang, mely azt jelenti, hogy a templomnak már ekkor volt harangtornya. A belovári térség egyik legnépszerűbb temploma volt, ahova ünnepnapján a katolikus és a pravoszláv hívek is összegyűltek. Ennek a népszerűségnek köszönhető, hogy a templom máig fennmaradhatott. Négyszög alaprajzú, keletelt szentélyű épület. Magas fa harangtornyát a második világháború után újították fel. Régi ikonosztázának egyik ikonján a neves orosz ikonfestő Grigorij Geraszimov Moszkoviter 1724-ből származó szignója található. 1769-ben új ikonosztázt építettek a templomba, melynek hátlapján Bratanović ikonfestő szignója látható. Az ikonosztáz fából faragott kerete csodásan illeszkedik a rusztikus környezethez. Ezzel egyidejűleg a korábbi dongaboltozatot virágmintákkal díszített kazettás mennyezetre cserélték. A templom ma nagyon rossz állapotban van, de a kulturális minisztérium már elkülönített pénzt a felújítására. Idáig a tető felújítása történt meg.
  • Szent György tiszteletére szentelt római katolikus kápolnája 1932-ben épült. 1967-ben és 1996-ban megújították. 6 méter hosszú és 4 méter széles épület harangtornnyal, falazott menzájú oltárral, fából faragott retablóval.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]