Šimljanica
| Šimljanica | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Belovár-Bilogora |
| Község | Berek |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 43232 |
| Körzethívószám | (+385) 44 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 84 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 150 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 42′ 53″, k. h. 16° 51′ 11″Koordináták: é. sz. 45° 42′ 53″, k. h. 16° 51′ 11″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Šimljanica falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Berekhez tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Belovártól légvonalban 20, közúton 26 km-re délre, községközpontjától 5 km-re délkeletre, a Monoszlói-hegység keleti lejtőin, a Šimljana-patak bal partján fekszik.
Története[szerkesztés]
A középkorban ez a vidék Garics várának uradalmához tartozott. A falutól keletre emelkedő hegyen a középkorban templom állt, melyet Szent Jakab apostol tiszteletére szenteltek. A térséget 1544-ben megszállta a török. A mintegy száz évnyi török uralom után az elhagyatott területre a 17. századtól folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. Šimljanica betelepítése a környező településeknél valamivel később kezdődött. Nevét arról a patakról kapta, amely mellett fekszik. A Horvát határőrvidék részeként a Kőrösi ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Simlyavicza” néven találjuk.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Simlyanicza” néven 37 házzal, 224 katolikus vallású lakossal találjuk.[3] A település 1809 és 1813 között francia uralom alatt állt.
A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország része, Belovár-Kőrös vármegye Garesnicai járásának része lett. A településnek 1857-ben 237, 1910-ben 451 lakosa volt. Lakói mezőgazdaságból, állattartásból éltek. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A háború után a fiatalok elvándorlása miatt lakossága folyamatosan csökkent. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 97%-a horvát nemzetiségű volt. A délszláv háború idején mindvégig horvát kézen maradt. 2011-ben a településnek 120 lakosa volt.
Lakossága[szerkesztés]
| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 237 | 231 | 272 | 413 | 511 | 451 | 424 | 444 | 427 | 418 | 365 | 311 | 234 | 182 | 165 | 120 |
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum ... 593. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 151 o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források[szerkesztés]
További információk[szerkesztés]
- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
