Megyericse

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Megyericse
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBelovár-Bilogora
KözségNova Rača
Jogállás falu
Irányítószám 43272
Körzethívószám (+385) 43
Népesség
Teljes népesség330 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság110 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Megyericse (Horvátország)
Megyericse
Megyericse
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 48′ 15″, k. h. 16° 53′ 30″Koordináták: é. sz. 45° 48′ 15″, k. h. 16° 53′ 30″

Megyericse (horvátul Međurača) falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Nova Račához tartozik.

Fekvése, éghajlata[szerkesztés]

Belovár központjától légvonalban 11, közúton 15 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 5 közúton 7 km-re nyugatra fekszik.

Története[szerkesztés]

A település neve a szláv „međurječje”, azaz folyók közti terület névalakból származik. A név arra utal, hogy a területe a Česma és a Severinska folyók között fekszik. (A megyer törzsnévből való levezetésnek semmilyen alapja nincs.) Međurječje nevét 1300-ban említik először, amikor Mihály zágrábi püspök szerez birtokot ezen a vidéken. Határában állt egykor Megyericse vára, melyet 1316-ban „Megeryuche cum castro” alakban említenek, amikor Babonics János bán foglalta el Károly Róbert király számára. 1318-19-ben a Kőszegiek szerezték meg, akiktől a király hívei ismét megostromolták. A falu Boldogságos Szűznek szentelt plébániája és temploma 1334-ben a zágrábi püspökséghez tartozó plébániák összeírásában „Item ecclesia beate virginis de Megurech” néven szerepel.[2] A hagyomány szerint a középkori falu templomával együtt a település egykor ma Varošnak nevezett részén feküdt. Jelentős település, valószínűleg mezőváros volt, amely vásártartási joggal is rendelkezett. A 14. század végén megyegyűlések színhelye. 1501-ben említik egyházának Balázs és Gergely nevű elöljáróit „Magister Blasius de Mogywrechye”, illetve „Gregorius prebendarius ibidem”, továbbá Péter nevű káplánját „Petrus alter capellanus de eadem” alakban. 1543-ban még 50 adózó portája volt. A térségbe 1544-ben tört be a török elpusztítva a településeket. Ekkor pusztulhatott el a középkori település a templomával együtt.

A falu területe a 17. századtól népesült be újra, amikor a török által elpusztított, kihalt területre folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. 1680 körül a plébániát is újra alapították, de már a 18. század elején az állandó vízelöntések miatt átköltöztették a szomszédos Nevinacba. Lakói részt vettek az 1755-ös severini felkelésben, melynek egyik szervezője egy Jožo Mađeraz nevű itteni határőr volt. 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Megyuracha” néven szerepel. A település katonai közigazgatás idején a szentgyörgyvári ezredhez tartozott.

Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Megyurache” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Megyureche” néven 94 házzal, 594 katolikus vallású lakossal találjuk.[4]

A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvát-Szlavónország részeként, Belovár-Kőrös vármegye Belovári járásának része volt. 1857-ben 714, 1910-ben 749 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint a falu lakosságának 99%-a horvát anyanyelvű volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 98%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 330 lakosa volt.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[5][6]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
714 795 731 798 759 749 699 681 663 659 660 567 459 413 368 330

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A falu Varošnak nevezett részétől mintegy 500 méterre nyugatra, a Vojvodske livadenak nevezett, vizenyős, bozótos területen találhatók középkori várának csekély maradványai. A vár a 20. század első felében itt végzett ásatás során előkerült leletek alapján a 14. században épülhetett. Egykor kör alaprajzú volt, melyet hármas sáncrendszer védett. Ebből kettő még az 1950-es években is látható volt. Mára alig maradt nyoma.
  • Egyetlen szakrális épülete a falu közepén álló kis kápolna.

Híres emberek[szerkesztés]

Innen származott a Janus Pannoniust követő hazai humanista költők egyik jeles képviselője Megyericsei János (1470 – 1517) gyulafehérvári kanonok, kolozsi főesperes.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]