Megyericse
| Megyericse | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Belovár-Bilogora |
| Község | Nova Rača |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 43272 |
| Körzethívószám | (+385) 43 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 275 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 110 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 47′ 55″, k. h. 16° 53′ 32″45.798500°N 16.892300°EKoordináták: é. sz. 45° 47′ 55″, k. h. 16° 53′ 32″45.798500°N 16.892300°E | |
 | |
Megyericse (horvátul: Međurača) falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Nova Račához tartozik.
Fekvése, éghajlata
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Belovár központjától légvonalban 11, közúton 15 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 5 közúton 7 km-re nyugatra fekszik.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A település neve a szláv „međurječje”, azaz folyók közti terület névalakból származik. A név arra utal, hogy a területe a Česma és a Severinska folyók között fekszik. (A megyer törzsnévből való levezetésnek semmilyen alapja nincs.) Međurječje nevét 1300-ban említik először, amikor Mihály zágrábi püspök szerez birtokot ezen a vidéken. Határában állt egykor Megyericse vára, melyet 1316-ban „Megeryuche cum castro” alakban említenek, amikor Babonics János bán foglalta el Károly Róbert király számára. 1318-19-ben a Kőszegiek szerezték meg, akiktől a király hívei ismét megostromolták. A falu Boldogságos Szűznek szentelt plébániája és temploma 1334-ben a zágrábi püspökséghez tartozó plébániák összeírásában „Item ecclesia beate virginis de Megurech” néven szerepel.[2] A hagyomány szerint a középkori falu templomával együtt a település egykor ma Varošnak nevezett részén feküdt. Jelentős település, valószínűleg mezőváros volt, amely vásártartási joggal is rendelkezett. A 14. század végén megyegyűlések színhelye. 1501-ben említik egyházának Balázs és Gergely nevű elöljáróit „Magister Blasius de Mogywrechye”, illetve „Gregorius prebendarius ibidem”, továbbá Péter nevű káplánját „Petrus alter capellanus de eadem” alakban. 1543-ban még 50 adózó portája volt. A térségbe 1544-ben tört be a török elpusztítva a településeket. Ekkor pusztulhatott el a középkori település a templomával együtt.
A falu területe a 17. századtól népesült be újra, amikor a török által elpusztított, kihalt területre folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. 1680 körül a plébániát is újra alapították, de már a 18. század elején az állandó vízelöntések miatt átköltöztették a szomszédos Nevinacba. Lakói részt vettek az 1755-ös severini felkelésben, melynek egyik szervezője egy Jožo Mađeraz nevű itteni határőr volt. 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Megyuracha” néven szerepel. A település katonai közigazgatás idején a szentgyörgyvári ezredhez tartozott.
Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Megyurache” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Megyureche” néven 94 házzal, 594 katolikus vallású lakossal találjuk.[4]
A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvát–Szlavónország részeként, Belovár-Kőrös vármegye Belovári járásának része volt. 1857-ben 714, 1910-ben 749 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint a falu lakosságának 99%-a horvát anyanyelvű volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 98%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 330 lakosa volt.
Lakossága
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 714 | 795 | 731 | 798 | 759 | 749 | 699 | 681 | 663 | 659 | 660 | 567 | 459 | 413 | 368 | 330 |
Nevezetességei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- A falu Varošnak nevezett részétől mintegy 500 méterre nyugatra, a Vojvodske livadenak nevezett, vizenyős, bozótos területen találhatók középkori várának csekély maradványai. A vár a 20. század első felében itt végzett ásatás során előkerült leletek alapján a 14. században épülhetett. Egykor kör alaprajzú volt, melyet hármas sáncrendszer védett. Ebből kettő még az 1950-es években is látható volt. Mára alig maradt nyoma.
- Egyetlen szakrális épülete a falu közepén álló kis kápolna.
Híres emberek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Innen származott a Janus Pannoniust követő hazai humanista költők egyik jeles képviselője Megyericsei János (1470 – 1517) gyulafehérvári kanonok, kolozsi főesperes.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima". 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal. 2022. szeptember 22.
{{cite web}}: Check date values in:|date=(súgó) - ↑ Josip Buturac: Popis srednjovjekovnih župa zagrebačbe županije 1334. i 1501. godine (horvátul)
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum ... 419. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 188. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ "Archivált másolat" (PDF). 2014. augusztus 19. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2018. június 17..
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Gjuro Szabo: Sredovječnovi gradovi u hrvatskoj i Slavoniji (Középkori várak Horvátországban és Szlavóniában) Zágráb 1920. 107-108. oldal) (horvátul)
- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
- Megyericsei János kolozsi főesperes – Barabás Miklós tanulmánya
- Pálosfalvi Tamás: Vitézek és Garázdák. A szlavóniai humanisták származásának kérdéséhez
