Novi Pavljani

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Novi Pavljani
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBelovár-Bilogora
KözségBelovár
Jogállás falu
Irányítószám 43000
Körzethívószám (+385) 43
Népesség
Teljes népesség 150 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság135 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Novi Pavljani (Horvátország)
Novi Pavljani
Novi Pavljani
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 51′ 30″, k. h. 16° 50′ 45″Koordináták: é. sz. 45° 51′ 30″, k. h. 16° 50′ 45″

Novi Pavljani falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Belovár községhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Belovár központjától légvonalban 5, közúton 6 km-re délre, a megyeszékhely szomszédságában, Brezovac és Galovac között fekszik.

Története[szerkesztés]

Pavljani falu „Othnya” néven már a középkorban is létezett. Szent Pálnak szentelt egyházát 1334-ben említik először a zágrábi püspökséghez tartozó plébániák között „Item ecclesia sancti Pauli” alakban. A 14. századi Szent Pál templom azonos lehet azzal a templommal, mely bár többször átépítve ma is a falu közepén áll. 1501-ben említik Mátyás nevű plébánosát „Mathias plebanus sancti Pauli in Otima” néven. Mátyás plébános lehet az írója annak a ma is ismert misekönyvnek, melyet György topuszkói apát részére írtak a 15. század végén. A plébániát „Othnya Zenth Pal” néven még 1507-ben és 1517-ben is említik.[2] A térséget 16. század végén szállta meg a török. A török megszállás teljesen megváltoztatta az itteni táj képét. A lakosság legnagyobb része az ország biztonságosabb részeire menekült, másokat rabságba hurcoltak. Ezután ez a vidék több évtizedre lakatlanná vált.

A mai falu csak a 19. század elején keletkezett. A török uralom után a 17. századtól a kihalt területre ugyan folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot, de előbb a szomszédos Stari Pavljani települt be. 1774-ben az első katonai felmérés térképén a mai falu helyén csak a Szent Pál templomot és egy házat látunk. A település katonai közigazgatás idején a kőrösi ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Pavlyani (Novi)” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében a két „Pavlyani” nevű falut összesen 38 házzal, 64 horvát és 238 ortodox vallású lakossal találjuk.[4] A település iskolája 1831-ben nyílt meg és egészen 1992-ig működött, amikor a kis tanulói létszám miatt megszüntették.

A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország részeként, Belovár-Kőrös vármegye Belovári járásának része volt. 1857-ben 119, 1910-ben 204 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 53%-a szerb, 16%-a magyar, 12%-a szlovák, 9%-a német anyanyelvű volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 54%-a horvát, 26%-a szerb, 16%-a jugoszláv nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 150 lakosa volt.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[5][6]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
119 131 141 181 214 204 224 240 310 216 207 201 187 166 162 150

Nevezetességei[szerkesztés]

Szent Pál apostol tiszteletére szentelt temploma eredetileg a 14. században épült gótikus stílusban. A 17. század végén újjáépítették, majd 1786-ban késő barokk stílusban építették át. Egyhajós, négyszög alaprajzú, keletelt épület, szűkebb szentéllyel, sokszögű apszissal. Harangtornya a nyugati homlokzat felett áll. Megmaradt a régi értékes klasszicista berendezése.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]