Novi Pavljani
| Novi Pavljani | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Belovár-Bilogora |
| Község | Belovár |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 43000 |
| Körzethívószám | (+385) 43 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 136 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 135 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 51′ 26″, k. h. 16° 50′ 45″45.857200°N 16.845900°EKoordináták: é. sz. 45° 51′ 26″, k. h. 16° 50′ 45″45.857200°N 16.845900°E | |
 | |
Novi Pavljani falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Belovár községhez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Belovár központjától légvonalban 5, közúton 6 km-re délre, a megyeszékhely szomszédságában, Brezovac és Galovac között fekszik.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Pavljani falu „Othnya” néven már a középkorban is létezett. Szent Pálnak szentelt egyházát 1334-ben említik először a zágrábi püspökséghez tartozó plébániák között „Item ecclesia sancti Pauli” alakban. A 14. századi Szent Pál templom azonos lehet azzal a templommal, mely bár többször átépítve ma is a falu közepén áll. 1501-ben említik Mátyás nevű plébánosát „Mathias plebanus sancti Pauli in Otima” néven. Mátyás plébános lehet az írója annak a ma is ismert misekönyvnek, melyet György topuszkói apát részére írtak a 15. század végén. A plébániát „Othnya Zenth Pal” néven még 1507-ben és 1517-ben is említik.[2] A térséget 16. század végén szállta meg a török. A török megszállás teljesen megváltoztatta az itteni táj képét. A lakosság legnagyobb része az ország biztonságosabb részeire menekült, másokat rabságba hurcoltak. Ezután ez a vidék több évtizedre lakatlanná vált.
A mai falu csak a 19. század elején keletkezett. A török uralom után a 17. századtól a kihalt területre ugyan folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot, de előbb a szomszédos Stari Pavljani települt be. 1774-ben az első katonai felmérés térképén a mai falu helyén csak a Szent Pál templomot és egy házat látunk. A település katonai közigazgatás idején a kőrösi ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Pavlyani (Novi)” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében a két „Pavlyani” nevű falut összesen 38 házzal, 64 horvát és 238 ortodox vallású lakossal találjuk.[4] A település iskolája 1831-ben nyílt meg és egészen 1992-ig működött, amikor a kis tanulói létszám miatt megszüntették.
A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország részeként, Belovár-Kőrös vármegye Belovári járásának része volt. 1857-ben 119, 1910-ben 204 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 53%-a szerb, 16%-a magyar, 12%-a szlovák, 9%-a német anyanyelvű volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 54%-a horvát, 26%-a szerb, 16%-a jugoszláv nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 150 lakosa volt.
Lakossága
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 119 | 131 | 141 | 181 | 214 | 204 | 224 | 240 | 310 | 216 | 207 | 201 | 187 | 166 | 162 | 150 |
Nevezetességei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Szent Pál apostol tiszteletére szentelt temploma[7] eredetileg a 14. században épült gótikus stílusban. A 17. század végén újjáépítették, majd 1786-ban késő barokk stílusban építették át. Egyhajós, négyszög alaprajzú, keletelt épület, szűkebb szentéllyel, sokszögű apszissal. Harangtornya a nyugati homlokzat felett áll. Megmaradt a régi értékes klasszicista berendezése.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima". 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal. 2022. szeptember 22.
- ↑ Josip Buturac: Popis srednjovjekovnih župa zagrebačbe županije 1334. i 1501. godine (horvátul)
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum ... 499. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 151. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ "Archivált másolat" (PDF). 2014. augusztus 19. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2018. május 30.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-2112.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Belovár város hivatalos honlapja (horvátul)
- A belovári 3-as számú alapiskola honlapja (horvátul)
- A község kulturális emlékei (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
