Ugrás a tartalomhoz

Veliki Prokop

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Veliki Prokop
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBelovár-Bilogora
KözségGerzence
Jogállásfalu
Irányítószám43233
Körzethívószám(+385) 44
Népesség
Teljes népesség25 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság140 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 38′ 01″, k. h. 16° 50′ 26″45.633600°N 16.840600°EKoordináták: é. sz. 45° 38′ 01″, k. h. 16° 50′ 26″45.633600°N 16.840600°E
SablonWikidataSegítség

Veliki Prokop falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Gerzencéhez tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Belovártól légvonalban 29, közúton 41 km-re délre, községközpontjától légvonalban 10, közúton 13 km-re északnyugatra a Monoszlói-hegység keleti lejtőin, a 26-os számú főút mentén Gornja Garešnica és Veliki Pašijan között, a Garešnica-patak jobb partján fekszik. Nevének előtagját az egykor innen délre feküdt Mali Prokoptól való megkülönböztetésül kapta, ez a település azonban az 1960-as években megszűnt, miután lakossága elköltözött.

Története

[szerkesztés]

A település területe valószínűleg már a középkorban is lakott volt. Erre utal a Crkvište nevű határrész elnevezése, mely név általában egykori templomos helyet jelöl. A térséget a 16. század közepén szállta meg a török. A lakosság legnagyobb része az ország biztonságosabb részeire menekült, másokat rabságba hurcoltak. Ezután ez a vidék mintegy száz évre lakatlanná vált.

A török uralom után a területre a 17. századtól folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. A település 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Prokop” néven szerepel. A Horvát határőrvidék részeként a Kőrösi ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Prokop” néven találjuk.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében ugyancsak „Prokop” néven 14 házzal, 89 katolikus vallású lakossal találjuk.[3] A település 1809 és 1813 között francia uralom alatt állt.

A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország része, Belovár-Kőrös vármegye Garesnicai járásának része lett. A településnek 1857-ben 165, 1910-ben 283 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint a lakosság 84%-a szerb, 9%-a magyar, 5%-a horvát anyanyelvű volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A háború után a fiatalok elvándorlása miatt lakossága folyamatosan csökkent. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 87%-a szerb, 8%-a horvát nemzetiségű volt. A délszláv háború idején mindvégig horvát kézen maradt. 2011-ben a településnek 48 lakosa volt.

Lakossága

[szerkesztés]
Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
165 187 171 202 235 283 289 289 269 283 251 129 108 77 65 48

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]