Gornji Sređani

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Gornji Sređani
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBelovár-Bilogora
KözségDežanovac
Jogállás falu
Irányítószám 43506
Körzethívószám (+385) 43
Népesség
Teljes népesség265 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság155 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Gornji Sređani (Horvátország)
Gornji Sređani
Gornji Sređani
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 31′ 40″, k. h. 17° 09′ 40″Koordináták: é. sz. 45° 31′ 40″, k. h. 17° 09′ 40″

Gornji Sređani (1900-ig Sređani Rimski, régi magyar neve Pekerszerdahely) falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Dežanovachoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Belovártól légvonalban 48, közúton 64 km-re délkeletre, Daruvártól légvonalban 9, közúton 10 km-re délnyugatra, községközpontjától 10 km-re délkeletre, Nyugat-Szlavóniában, a Biela jobb oldali mellékvize a Dabrovica-patak bal partja feletti enyhe magaslaton fekszik. A hullámos terület dél felé kissé meredekebben lejt. A bőséges csapadékmennyiség miatt kiterjedt vízhálózattal rendelkezik, melyek közül a legkjelentősebb a Bijela. A Bijela két mellékvize a Dabrovica és a Prespa is átfolyik a település határán.

Története[szerkesztés]

Sređani története a régmúltban gyökekezik. Az itt talált régészeti leletek alapján ez a terület már a római korban is lakott volt. Középkori története a 13. századtól követhető a fennmaradt írásios dokumentumok alapján. A helyén állt középkori települést Pekerszerdahelynek nevezték. Innen kapta nevét a Pekry család, mely a 14. század elején két testvér, Péter és Pál után két ágra szakadt. A két testvér közül Péter a Peker (régiesen Pukur, ma Biela) folyótól északra eső területet kapta birtokul, Pál pedig a délit. Az előbbi birtokrészt Petrovinának (innen a család előneve), az utóbbit pedig Paulovinának nevezték el. Petrovinát 1495-ben, 1507-ben és 1517-ben is említik több birtokossal feudális birtokként. 1501-ben említik Szent Péter plébániáját és Mihály nevű plébánosát is.

Pekerszerdahely a 15. században a Maróti, majd a Kanizsai család birtoka volt. 1447-ben említik itt a Maróti család kastélyát. A birtokon 1460 előtt ágoston rendi szerzetesek telepedtek meg. 1476-ban már oppidum volt. A kolostor 1495-ben 35 adózó portával rendelkezett. Összesen 155 portával lékekszámát tekintve Monoszló mögött Kőrös vármegye második legnagyobb települése volt. A települést 1542-ben foglalta el a török és helye több, mint száz évig pusztaság volt.

A térség a 17. század végén szabadult fel a török uralom alól. A teljesen kihalt területre a parlagon heverő földek megművelése és a határvédelem céljából a 18. század első felében Gorski kotar és Lika területéről telepítettek be új, horvát anyanyelvű lakosságot. A települést az első katonai felmérés térképén „Dorf Catho. Szrediani” néven találjuk.

Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Szregyani (Gornyi)” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Szregyane (Gorni)” néven 36 házzal és 298 katolikus vallású lakossal találjuk.[3]

A Magyar Királyságon belül Horvát–Szlavónország részeként, Pozsega vármegye Pakráci járásának része volt. 1857-ben 211, 1910-ben 444 lakosa volt. A 19. század végén és a 20. század elején (1861 és 1909 között) az olcsó földterületek miatt és a jobb megélhetés reményében jelentős számú cseh és magyar lakosság telepedett le itt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 37%-a cseh, 30%-a magyar, 28%-a horvát anyanyelvű volt. Az I. világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett.

1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, háború után a település a szocialista Jugoszláviához tartozott. A település 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 51%-a horvát, 36%-a cseh nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 265 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal, állattartással foglalkoztak.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
211 276 318 418 445 444 491 536 532 510 462 437 392 329 295 265

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Gornji Sređani és Badljevina között a Zidine nevű helyen állt a középkorban az ágoston rendi szerzetesek Háromkirályok kolostora. A kolostorról nagyon kevés adat maradt fenn, helyét a 20. század elején végzett két ásatás sem tisztázta. A neves horvát történész Gjuro Szabo említi, hogy ezen a helyen két erődítmény is állt. Az egyiket sánc övezte, míg a másik valószínűleg csak egy téglából épített torony volt. A korabeli források alapján Szabó azt is feltételezte, hogy az eddig fel nem tárt területen egy kápolna is állt, ahova a Pekry család temetkezett.
  • Andrija Frank említ egy másik helyet is, melyet a nép Crkvište, illetve Gradina névvel illet. Frank feltételezése szerint itt a középkorban vár, kolostor, vagy templom állott. Egy sor tárgyat is említ, melyet ennek a helynek a közelében találtak. Az itt talált gyertyatartók és a sírok nagy száma alapján inkább kolostor, vagy templom lehetett. A hely közelében egy nagy mocsár található, melynek közelében levő kútban a helyiek elbeszélése szerint három harang volt elrejtve. Frank ez alapján arra következtetett, hogy itt állt egykor a Háromkirályok kolostor. A harangokat a török távozása után találták a közeli Badljevina lakói. Az elsőt a badljevinai templomba, a másodikat Trojeglavára vitték, a harmadik azonban olyan nehéz volt, hogy a kötél elszakadt és a harang olyan mélyen merült a kútba, hogy többé nem tudták kivenni.
  • Egykori várkastélyát 1447-ben említik a Maróti család birtokaként. Valószínűleg Badljevina mellett nyugatra Sredjani környékén állt, pontos helye nem ismert.
  • Szent Máté evangélista tiszteletére szentelt római katolikus kápolnája 1924-ben épült. 1926-ban szentelték fel. A közelében a temető területén már 1757-ben állt egy fából épített, torony nélküli kápolna. 1791-ben új kápolnát építettek, mely még 1926-ban is használatban volt.

Oktatás[szerkesztés]

A település iskoláját 1897-ben építették Donji és Gornji Sređani gyermekei számára. Első tanítója Franjo Vilfing volt. Az iskola Vladimir Nazor nevét viseli. Ma mintegy 20 alsó tagozatos tanuló jár ide.

Sport[szerkesztés]

Az NK Mlinar labdarúgóklubot 1982-ben alapították. Nevét az akkori malomtulajdonos Franjo Bedi tiszteletére adták, aki a klub egyik fő szponzora volt. A megyei második osztályban szerepel.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]