Gornja Petrička
| Gornja Petrička | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Belovár-Bilogora |
| Község | Ivanska |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 43232 |
| Körzethívószám | (+385) 44 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 88 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 150 m |
| Terület | 8,73 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 44′ 12″, k. h. 16° 46′ 48″45.736600°N 16.780100°EKoordináták: é. sz. 45° 44′ 12″, k. h. 16° 46′ 48″45.736600°N 16.780100°E | |
 | |
Gornja Petrička falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Ivanskához tartozik.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Belovártól légvonalban 19, közúton 25 km-re délre, községközpontjától légvonalban 5, közúton 9 km-re délre, a Monoszlói-hegység keleti lejtőin, Babinac, Donja Petrička és Martinac között fekszik.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Petrička helyén már a középkorban jelentős település volt, melynek plébániáját 1334-ben „ecclesia beati Petri apostoli de Dubnicha” alakban említik.[2] A középkori templom a mai falu központjában a mai Szent Péter Pál templom helyén állt. Rajta kívül még két kápolnát is említenek, melyek Szent Eranciscus és Szent Katalin tiszteletére voltak szentelve. A középkori falut a török pusztította el a 16. század közepén. Ezt követően a térség mintegy száz évig lakatlan maradt.
A mai falu a török kiűzése után a 17. század közepén keletkezett, amikor katolikus horvát lakossággal telepítették be. Nevét templomának védőszentjéről kapta. 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Petrichka” néven szerepel. A Horvát határőrvidék részeként a Kőrösi ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Petrichka” a neve.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Petrichka” néven 84 házzal, 481 katolikus lakossal találjuk.[4] A település 1809 és 1813 között francia uralom alatt állt.
A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország része, Belovár-Kőrös vármegye Belovári járásának része lett. A településnek 1857-ben 559, 1910-ben 330 lakosa volt. Lakói mezőgazdaságból, állattartásból éltek. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A háború után a fiatalok elvándorlása miatt lakossága folyamatosan csökkent. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben teljes lakossága horvát nemzetiségű volt. A délszláv háború idején mindvégig horvát kézen maradt. 1993 óta az önálló Ivanska község része, azelőtt Csázma községhez tartozott. 2011-ben a településnek 104 lakosa volt.
Lakossága
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 559 | 488 | 538 | 298 | 314 | 330 | 312 | 326 | 322 | 317 | 293 | 221 | 177 | 147 | 136 | 104 |
(1857 és 1880 között Donja Petrička lakosságával együtt.)
Nevezetességei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A mai templom helyén állt a középkori Dubnica falu Szent Péter temploma, melyet a török a 16. század közepén rombolt le. A 17. században betelepülő horvát lakosság a régi templom helyén új templom építésébe kezdett.[7] Ennek az új templomnak az első említését az 1704-es egyházi vizitáció iratai között találjuk. Ebben a vizitátor megemlíti, hogy itt már a török uralom előtt is templom állt és ezt a lakosság alapjaitól újjáépítette. A templom szentélye kelet felé nézett, ehhez a hívek fából sekrestyét és a főhomlokzat fölé kis harangtornyot építettek. A templomnak famennyezete volt és a kórus is fából épült. Berendezéseként három falazott oltárt és a szentélyben Szent Péter apostol képét említik. Az épület körül akkor még temető volt. 1720-ban a vizitáció két új oltárt is említ. A templom 1721-ben az újraalapított samaricai plébánia filiája volt. 1776-ban új főoltárt építettek, majd a templom 1780-ra elnyerte mai késő barokk formáját. 1983-ban a harangtornyot, 1993-ban a homlokzatot újították fel. A templom mai formájában egyhajós, késő barokk épület. Hosszúsága 19, szélessége 7 méter. A szentély a keleti, a homlokzat a harangtoronnyal a nyugati oldalon áll. A barokk berendezés nagyrészt megmaradt. Három oltára van, a főoltár Szent Péter és Pál apostoloknak, a mellékoltárok a Szeplőtelen fogantatás és Páduai Szent Antal tiszteletére vannak felszentelve. A kóruson elhelyezett orgona 8 regiszteres, Otonić mester építette 1800-ban. Említésre méltó még a keresztút képei. A harangtoronyban két 1907-ben öntött harang található.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima". 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal. 2022. szeptember 22.
- ↑ Josip Buturac: Popis srednjovjekovnih župa zagrebačbe županije 1334. i 1501. godine (horvátul)
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum ... 508. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 151 o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ "Archivált másolat" (PDF). 2014. augusztus 19. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2018. március 19..
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-2369.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
