Gornja Petrička

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Gornja Petrička
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBelovár-Bilogora
KözségIvanska
Jogállás falu
Irányítószám 43232
Körzethívószám (+385) 44
Népesség
Teljes népesség104 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság150 m
Terület8,73 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Gornja Petrička (Horvátország)
Gornja Petrička
Gornja Petrička
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 44′ 10″, k. h. 16° 46′ 50″Koordináták: é. sz. 45° 44′ 10″, k. h. 16° 46′ 50″

Gornja Petrička falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Ivanskához tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Belovártól légvonalban 19, közúton 25 km-re délre, községközpontjától légvonalban 5, közúton 9 km-re délre, a Monoszlói-hegység keleti lejtőin, Babinac, Donja Petrička és Martinac között fekszik.

Története[szerkesztés]

Petrička helyén már a középkorban jelentős település volt, melynek plébániáját 1334-ben „ecclesia beati Petri apostoli de Dubnicha” alakban említik.[2] A középkori templom a mai falu központjában a mai Szent Péter Pál templom helyén állt. Rajta kívül még két kápolnát is említenek, melyek Szent Eranciscus és Szent Katalin tiszteletére voltak szentelve. A középkori falut a török pusztította el a 16. század közepén. Ezt követően a térség mintegy száz évig lakatlan maradt.

A mai falu a török kiűzése után a 17. század közepén keletkezett, amikor katolikus horvát lakossággal telepítették be. Nevét templomának védőszentjéről kapta. 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Petrichka” néven szerepel. A Horvát határőrvidék részeként a Kőrösi ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Petrichka” a neve.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Petrichka” néven 84 házzal, 481 katolikus lakossal találjuk.[4] A település 1809 és 1813 között francia uralom alatt állt.

A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország része, Belovár-Kőrös vármegye Belovári járásának része lett. A településnek 1857-ben 559, 1910-ben 330 lakosa volt. Lakói mezőgazdaságból, állattartásból éltek. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A háború után a fiatalok elvándorlása miatt lakossága folyamatosan csökkent. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben teljes lakossága horvát nemzetiségű volt. A délszláv háború idején mindvégig horvát kézen maradt. 1993 óta az önálló Ivanska község része, azelőtt Csázma községhez tartozott. 2011-ben a településnek 104 lakosa volt.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[5][6]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
559 488 538 298 314 330 312 326 322 317 293 221 177 147 136 104

(1857 és 1880 között Donja Petrička lakosságával együtt.)

Nevezetességei[szerkesztés]

A mai templom helyén állt a középkori Dubnica falu Szent Péter temploma, melyet a török a 16. század közepén rombolt le. A 17. században betelepülő horvát lakosság a régi templom helyén új templom építésébe kezdett. Ennek az új templomnak az első említését az 1704-es egyházi vizitáció iratai között találjuk. Ebben a vizitátor megemlíti, hogy itt már a török uralom előtt is templom állt és ezt a lakosság alapjaitól újjáépítette. A templom szentélye kelet felé nézett, ehhez a hívek fából sekrestyét és a főhomlokzat fölé kis harangtornyot építettek. A templomnak famennyezete volt és a kórus is fából épült. Berendezéseként három falazott oltárt és a szentélyben Szent Péter apostol képét említik. Az épület körül akkor még temető volt. 1720-ban a vizitáció két új oltárt is említ. A templom 1721-ben az újraalapított samaricai plébánia filiája volt. 1776-ban új főoltárt építettek, majd a templom 1780-ra elnyerte mai késő barokk formáját. 1983-ban a harangtornyot, 1993-ban a homlokzatot újították fel. A templom mai formájában egyhajós, késő barokk épület. Hosszúsága 19, szélessége 7 méter. A szentély a keleti, a homlokzat a harangtoronnyal a nyugati oldalon áll. A barokk berendezés nagyrészt megmaradt. Három oltára van, a főoltár Szent Péter és Pál apostoloknak, a mellékoltárok a Szeplőtelen fogantatás és Páduai Szent Antal tiszteletére vannak felszentelve. A kóruson elhelyezett orgona 8 regiszteres, Otonić mester építette 1800-ban. Említésre méltó még a keresztút képei. A harangtoronyban két 1907-ben öntött harang található.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]