Removac
| Removac | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Belovár-Bilogora |
| Község | Đulovac |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 43532 |
| Körzethívószám | (+385) 43 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 9 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 180 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 42′ 36″, k. h. 17° 24′ 30″45.709900°N 17.408400°EKoordináták: é. sz. 45° 42′ 36″, k. h. 17° 24′ 30″45.709900°N 17.408400°E | |
 | |
Removac falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Đulovachoz tartozik.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Belovártól légvonalban 48, közúton 70 km-re délkeletre, Daruvár központjától légvonalban 19, közúton 28 km-re északkeletre, községközpontjától légvonalban 5, közúton 7 km-re északra, Nyugat-Szlavóniában, a Bilo-hegység déli részén, az Ilova völgye feletti magaslaton fekszik.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A térség középkori településeit 1542-ben pusztította el a török és csak a 17. század végén szabadult fel a török uralom alól. A kihalt területre a parlagon heverő földek megművelése és a határvédelem céljából a 18. század első felében Bosznia területéről telepítettek be új, szerb anyanyelvű lakosságot. Az első katonai felmérés térképén „Dorf Removacz” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Removacz” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Removacz” néven 10 házzal 77 ortodox vallású lakossal találjuk.[3]
A településnek 1857-ben 119, 1910-ben 189 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 75%-a szerb, 25%-a horvát anyanyelvű volt. A Magyar Királyságon belül Horvát–Szlavónország részeként, Pozsega vármegye Daruvári járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, háború után a település a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 85%-a szerb, 11%-a horvát, nemzetiségű volt. A falunak 2011-ben 19 lakosa volt.
Lakossága
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 119 | 94 | 89 | 163 | 194 | 189 | 196 | 221 | 144 | 147 | 141 | 115 | 67 | 47 | 34 | 19 |
Nevezetességei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Szent Illés próféta tiszteletére szentelt pravoszláv harangtornya a település közepén áll. A tornyot 1920 és 1930 között téglából építették. Mellette áll a nemzeti felszabadító háború hőseinek emlékműve.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima". 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal. 2022. szeptember 22.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... 556. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 28. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ "Archivált másolat" (PDF). 2014. augusztus 19. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2018. szeptember 28..
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- A község hivatalos honlapja (horvátul)
- Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 9789537442071 (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
- Daruvár turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- A község rendezési terve (horvátul)
