Podgorci (Rojcsa)
| Podgorci | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Belovár-Bilogora |
| Község | Rojcsa |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 43211 |
| Körzethívószám | (+385) 43 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 367 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 163 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 58′ 07″, k. h. 16° 47′ 43″45.968528°N 16.795326°EKoordináták: é. sz. 45° 58′ 07″, k. h. 16° 47′ 43″45.968528°N 16.795326°E | |
 | |
Podgorci falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Rojcsához tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Belovártól légvonalban 9, közúton 11 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 6, közúton 8 km-re északkeletre, Domakuš és Kobasičari között, a Bilo-hegység lejtőin, a Kukovica-patak partján fekszik.
Története
[szerkesztés]A több évtizedes török uralom után a területre a 17. századtól folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. A település 1774-ben az első katonai felmérés térképén a falu „Dorf Podgorczi” néven szerepel. A település katonai közigazgatás idején a kőrösi ezredhez tartozott.
A település Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Podgorczi” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Podgorczi” néven 39 házzal, 49 katolikus és 189 ortodox vallású lakossal találjuk.[3]
A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország részeként, Belovár-Kőrös vármegye Belovári járásának része volt. A településnek 1857-ben 348, 1910-ben 385 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 58%-a szerb, 32%-a horvát, 9%-a német anyanyelvű volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 76%-a horvát, 14%-a szerb nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 444 lakosa volt.
Lakossága
[szerkesztés]| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 348 | 416 | 409 | 461 | 369 | 385 | 394 | 441 | 429 | 468 | 465 | 446 | 412 | 417 | 486 | 444 |
(1857 és 1880 között Lipovčani, Prnjavor és Reškovci, 1857 és 1890 között pedig Visovi lakosságát is ide számították.)
Nevezetességei
[szerkesztés]Szent Petka tiszteletére szentelt pravoszláv temploma[6] a 18. század első felében épült, mai formáját a 19. század elején nyerte el. Egyhajós, keletelt, négyszög alaprajzú épület félköríves szentéllyel. Harangtornya a főhomlokzat felett áll, gúla alakú toronysisak fedi. Belül csehsüveg boltozatos, a kórus széles boltíveken nyugszik.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum ... 516. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 151 o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
- ↑ Archivált másolat. [2014. augusztus 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. április 25.)
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-2926.
Források
[szerkesztés]- A község hivatalos oldala (horvátul)
- A község kulturális emlékei (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)
További információk
[szerkesztés]- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
