Rojcsa
| Rojcsa (Rovišće) | |
 | |
| A Szentháromság plébániatemplom. | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Belovár-Bilogora |
| Község | Rojcsa |
| Jogállás | falu |
| Polgármester | Slavko Prišćan |
| Irányítószám | 43212 |
| Körzethívószám | (+385) 43 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 4144 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 130 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 57′, k. h. 16° 44′45.950000°N 16.733333°EKoordináták: é. sz. 45° 57′, k. h. 16° 44′45.950000°N 16.733333°E | |
| Rojcsa weboldala | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Rojcsa témájú médiaállományokat. | |
Rojcsa (horvátul: Rovišće) falu és község Horvátországban Belovár-Bilogora megyében.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Belovártól légvonalban 10, közúton 11 km-re északnyugatra, a Bilo-hegység lejtőin fekszik. Itt halad át a Zágrábot Belovárral összekötő 28-as számú főút és a vasútvonal.
A község települései
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A községhez Domankuš, Draganić, Kakinac, Kovačevac, Kraljevac, Lipovčani, Podgorci, Predavac, Prekobrdo, Rojcsa, Tuk és Žabjak települések tartoznak.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A település már a középkorban is létezett. Első írásos említése Kálmán herceg 1232-ben kelt adománylevelében történt, melyben Rojcsa, Drag és Dragec nemeseinek birtokot adományoz. Gutkeled nembeli István szlavón bánnak egy 1255-ben kiadott, az elidegenített várföldek visszaadásáról szóló oklevele szerint a rojcsaiaknak már Kálmán király (Colomannus rex) kiváltságokat adományozott.[2] Az oklevélből az is kitűnik, hogy Rojcsa abban az időben egy korabeli vármegyének megfelelő nagyobb szlavóniai közigazgatási egység, várispánság központja volt, ispánja pedig a Hahót nembeli IV. Hahót volt. IV. Béla király 1265-ben kelt oklevelében a rojcsai várjobbágyokat „iobagionescastri de Ryuche” alakban említi. A rojcsai várispánság a 14. századig létezett, ekkor fokozatosan Kőrös vármegyébe olvadt bele.
Plébániáját 1334-ben említik a zágrábi püspökséghez tartozó plébániák között „Item ecclesia sancte trinitatis de Ruuicha” néven. Ugyanezt a plébániát említik 1346-ban, 1428-ban, 1437-ben, 1451-ben és 1479-ben is. 1501-ben Tamás nevű plébánosát említik „Thomas plebanus in Roycha” alakban.[3] Innen származik a legkorábbi 1425-ből fennmaradt földesúri adójegyzék, mely a rojcsai uradalom 407 falusi és mezővárosi lakójának adóját összegzi.[4]
A török megszállás teljesen megváltoztatta az itteni táj képét. A lakosság legnagyobb része az ország biztonságosabb részeire menekült, másokat rabságba hurcoltak. Ezután ez a vidék több évtizedre lakatlanná vált. A török uralom után a területre a 17. századtól folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. A település 1774-ben az első katonai felmérés térképén a falu „Dorf Rovische” néven szerepel. A település katonai közigazgatás idején a kőrösi ezredhez tartozott.
A település Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Rovische” néven szerepel.[5] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Rovische” néven 451 házzal, 401 katolikus és 2037 ortodox vallású lakossal találjuk.[6]
A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország részeként, Belovár-Kőrös vármegye Belovári járásának része volt. A településnek 1857-ben 612, 1910-ben 848 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 59%-a horvát, 28%-a cseh, 9%-a szerb, 4%-a német anyanyelvű volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A háború után a fiatalok elvándorlása miatt lakossága folyamatosan csökkent. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 94%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 1.196 lakosa volt.
Lakossága
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Lakosság változása[7][8] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 612 | 561 | 531 | 708 | 797 | 848 | 858 | 934 | 949 | 1.002 | 1.084 | 1.187 | 1.156 | 1.253 | 1.272 | 1.196 |
Nevezetességei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A Szentháromság tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma[9] 1791-ben épült késő barokk stílusban valószínűleg a középkori plébániatemplom alapjain. Ezt látszik igazolni a templom keleti tájolása, mely a középkori templomok sajátossága. A templom egyhajós, négyszög alaprajzú, valamivel szűkebb, négyszögletes szentéllyel, melyhez délről csatlakozik a sekrestye. A nyugati homlokzat előtt áll az 1828-ban épített, magas, karcsú, gúla alakú toronysisakal fedett harangtorony. A templom belül csehsüveg boltozatos. A bejárat feletti kórus két oszlopon nyugszik. A főoltár a Szentháromság, a mellékoltárok Páduai Szent Antal és a Rózsafüzér királynője tiszteletére vannak szentelve. A szószék egy budai mester műhelyében készült 1902-ben.
Oktatás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A település első iskoláját 1830-ban alapították. 1876-ig kettős oktatás zajlott benne, katolikus és görögkeleti vallású tanulók számára. 1925-ben háromosztályos lett. Az 1951/52-es tanévben nyolcosztályossá bővült. A régi iskolaépület a templom közelében, a mai orvosi rendelőnél állt. 1961-ben új iskolaépület építésébe kezdtek, mely 1965-ben nyílt meg. Az épületet 2001-ben bővítették, a tornaterem 2003-ban nyílt meg.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima". 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal. 2022. szeptember 22.
- ↑ Ezzel kapcsolatban megjegyzendő, hogy Kálmán szlavón herceg Halics királyaként szintén királyi címet viselt. E tekintetben vita van a történészek között, hogy itt nem Könyves Kálmánról, hanem Kálmán hercegről, II. András fiáról van szó.
- ↑ Josip Buturac: Popis srednjovjekovnih župa zagrebačbe županije 1334. i 1501. godine (horvátul)
- ↑ "Nógrády Árpád: Az adózó jobbágy (A História folyóirat 2005. év 3. számában)". 2016. február 4. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2018. április 22.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum ... 565. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 151 o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ "Archivált másolat" (PDF). 2014. augusztus 19. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2018. április 22.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-2370.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- A község hivatalos oldala (horvátul)
- A község kulturális emlékei (horvátul)
- Az elemi iskola honlapja (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)
