Podgarić
| Podgarić | |
 | |
| Podgarić látképe a Monoszlói-hegységgel | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Belovár-Bilogora |
| Község | Berek |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 43233 |
| Körzethívószám | (+385) 44 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 26 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 175 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 38′ 31″, k. h. 16° 46′ 23″45.641944°N 16.773056°EKoordináták: é. sz. 45° 38′ 31″, k. h. 16° 46′ 23″45.641944°N 16.773056°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Podgarić témájú médiaállományokat. | |
Podgarić falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Berekhez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Belovártól légvonalban 29, közúton 39 km-re délre, községközpontjától légvonalban 12, közúton 18 km-re délnyugatra, a Monoszlói-hegység keleti lejtőin fekszik. Területének legnagyobb részét bükk és tölgyerdők, kisebb részben gyertyán, hárs, vadcseresznye és gesztenyefák borítják. Az erdőkben sok vízforrás fakad, melyek patakokban egyesülnek, közülük a legjelentősebb a Garešnica. Állatvilága rendkívül gazdag, a leggyakoribb állatfajok a szarvas, a vaddisznó, a muflon és az őz.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A középkorban területe a határában állt Garics várának uradalmához tartozott. A vár egyes horvát feltételezések (Pavičić) szerint a 9. század végén, vagy a 10. század elején épült, ezt azonban semmilyen forrás nem támasztja alá. A 13. században jelentősen bővítették és megerősítették. A 12. és a 16. század között kiterjedt uradalom központja volt. Az írásos források alapján uradalmának határai délkeleten az Ilova-folyóig, keleten a Klokocevac-Pavlovac vonalig, északon a Česma-folyóig, nyugaton a Sredska és a Krivaja-patakok összefolyásától annak a mai Samarica melletti forrásáig, délen a Garić-patak forrásától a mai Dišniken át a Mogrovac-patak Ilovai torkolatáig terjedtek. Garics első írásos megemlítése „Garig” alakban II. István király 1163-ban kelt okleveléből származik, melyben a zágrábi püspökség birtokának határait írja le. A várat kifejezetten csak egy 1256-os forrás említi „castrum Garig” néven. Birtokosai elég sűrűn változtak. Eredetileg a zágrábi püspökségé volt, majd királyi vár, Ákos Mikcs szlavón báné, Pécsi Pálé, azután ismét a királyé, a 15. században Tallóci Matkóé, de közben volt királynéi birtok is. Végül 1544-ben a zágrábi püspökségtől foglalta el a török, ezután nagyon lepusztult állapotba került.
A vár alatt a középkorban jelentős mezőváros is volt, melyet „Garyguasarhel”, azaz Garicsvásárhely néven említenek. Ennek megléte már 1256-ban bizonyos volt, amikor a vár közelében garicsi vendégnépeket (hospites) említenek. Feltehetően élénk kereskedelmi élet folyt itt. A vár alatt állt az 1295-ben alapított Szent Mária kolostor, mely az ország legrégebbi és legjelentősebb kolostorai közé tartozott. Pavičić horvát történész Garicsvásárhelyt a mai Gornja Garešnica falu területére helyezi, mely valóban a vár közelében található. Mások a mai Podgarić települést tartják a középkori település utódjának. A zágrábi püspökség plébániáinak 1334-es leírásban megemlítik a település Szűz Mária tiszteletére szentelt („beate Virginis de Garig”) templomát is. Garics várát 1544-ben foglalta el a török, a lakosság az ország biztonságosabb északnyugati részeire menekült. A térség mintegy száz évre lakatlanná vált.
1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Podgarich” néven szerepel. A Horvát határőrvidék részeként a Kőrösi ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Podgarich” a neve.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Podgarich” néven 23 házzal, 8 katolikus és 112 ortodox vallású lakossal találjuk.[3] A település 1809 és 1813 között francia uralom alatt állt.
A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország része, Belovár-Kőrös vármegye Garesnicai járásának része lett. A településnek 1857-ben 206, 1910-ben 207 lakosa volt. Lakói mezőgazdaságból, állattartásból éltek. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A háború után a fiatalok elvándorlása miatt lakossága folyamatosan csökkent. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 62%-a szerb, 20%-a horvát nemzetiségű volt. A délszláv háború idején mindvégig horvát kézen maradt. 2011-ben a településnek 47 lakosa volt.
Lakossága
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 206 | 178 | 160 | 182 | 203 | 207 | 213 | 260 | 196 | 184 | 172 | 115 | 92 | 76 | 68 | 47 |
Nevezetességei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Garics várának tekintélyes romja[6] a monoszlói-hegység északi lejtőin, a település felett 356 méteres tengerszint feletti magasságban, erdőktől körülvéve található. A várhoz meredek, aszfaltozott út vezet fel. A középkorban nagy jelentőségű erősséget a török 1544-ben foglalta el, amikor részben megsemmisült, részben romos állapotba került. A várnak megmaradt a lakó és az öregtornya és jól láthatók a várat övező árkok, valamint a kapuk és a híd helye is. A falakon belül, némi épületmaradványok alapfalai is megfigyelhetők.A romok környékét a legutóbbi időkben tisztították ki és a területet rendezték.
- A település határában található a II. világháború idején zajlott monoszlói népfelkelés monumentális emlékműve, Dušan Džamonja szobrászművész 1967-es alkotása. A háború idején itt gyűltek össze a térség partizánalakulatai, hogy harcoljanak a német megszállók és a velük szövetséges usztasa és csetnik csapatok ellen. A közelben három partizánkórház is működött. Az emlékmű területén partizánsírok is találhatók. Az emlékmű megépülése után megemelkedett turizmus kiszolgálására építették a három csillagos „Vila Garić” szállodát. A közelében a Kamenjača-patak elrekesztésével mesterséges tavat hoztak létre. A szállodának több sportpályája van, közelében pedig motocross-pálya működik. A környéken kerékpárutakat, turistaösvényeket alakítottak ki.
Galéria
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Podgarić látképe
A Podgarići-tó
Garics várának kapuja
Garics – a lakótorony romjai
Garics – a lakótorony romjai
Forrás a vár alatt
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima". 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal. 2022. szeptember 22.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum ... 516. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 151. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
- ↑ "Archivált másolat" (PDF). 2014. augusztus 19. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2018. március 29.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: RZG-0522-1969.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
- Branko Nadilo: Védelmi építmények Monoszló (Moslavina) vidékén a „Građevinar” horvát építészeti folyóirat 56. évfolyamának (2004) 10. számában. (horvátul)
