Podgarić

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Podgarić
Podgarić látképe a Monoszlói-hegységgel
Podgarić látképe a Monoszlói-hegységgel
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBelovár-Bilogora
KözségBerek
Jogállás falu
Irányítószám 43233
Körzethívószám (+385) 44
Népesség
Teljes népesség 47 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság175 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Podgarić (Horvátország)
Podgarić
Podgarić
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 38′ 30″, k. h. 16° 46′ 20″Koordináták: é. sz. 45° 38′ 30″, k. h. 16° 46′ 20″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Podgarić témájú médiaállományokat.

Podgarić falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Berekhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Belovártól légvonalban 29, közúton 39 km-re délre, községközpontjától légvonalban 12, közúton 18 km-re délnyugatra, a Monoszlói-hegység keleti lejtőin fekszik. Területének legnagyobb részét bükk és tölgyerdők, kisebb részben gyertyán, hárs, vadcseresznye és gesztenyefák borítják. Az erdőkben sok vízforrás fakad, melyek patakokban egyesülnek, közülük a legjelentősebb a Garešnica. Állatvilága rendkívül gazdag, a leggyakoribb állatfajok a szarvas, a vaddisznó, a muflon és az őz.

Története[szerkesztés]

A középkorban területe a határában állt Garics várának uradalmához tartozott. A vár egyes horvát feltételezések (Pavičić) szerint a 9. század végén, vagy a 10. század elején épült, ezt azonban semmilyen forrás nem támasztja alá. A 13. században jelentősen bővítették és megerősítették. A 12. és a 16. század között kiterjedt uradalom központja volt. Az írásos források alapján uradalmának határai délkeleten az Ilova-folyóig, keleten a Klokocevac-Pavlovac vonalig, északon a Česma-folyóig, nyugaton a Sredska és a Krivaja-patakok összefolyásától annak a mai Samarica melletti forrásáig, délen a Garić-patak forrásától a mai Dišniken át a Mogrovac-patak Ilovai torkolatáig terjedtek. Garics első írásos megemlítése „Garig” alakban II. István király 1163-ban kelt okleveléből származik, melyben a zágrábi püspökség birtokának határait írja le. A várat kifejezetten csak egy 1256-os forrás említi „castrum Garig” néven. Birtokosai elég sűrűn változtak. Eredetileg a zágrábi püspökségé volt, majd királyi vár, Ákos Mikcs szlavón báné, Pécsi Pálé, azután ismét a királyé, a 15. században Tallóci Matkóé, de közben volt királynéi birtok is. Végül 1544-ben a zágrábi püspökségtől foglalta el a török, ezután nagyon lepusztult állapotba került.

A vár alatt a középkorban jelentős mezőváros is volt, melyet „Garyguasarhel”, azaz Garicsvásárhely néven említenek. Ennek megléte már 1256-ban bizonyos volt, amikor a vár közelében garicsi vendégnépeket (hospites) említenek. Feltehetően élénk kereskedelmi élet folyt itt. A vár alatt állt az 1295-ben alapított Szent Mária kolostor, mely az ország legrégebbi és legjelentősebb kolostorai közé tartozott. Pavičić horvát történész Garicsvásárhelyt a mai Gornja Garešnica falu területére helyezi, mely valóban a vár közelében található. Mások a mai Podgarić települést tartják a középkori település utódjának. A zágrábi püspökség plébániáinak 1334-es leírásban megemlítik a település Szűz Mária tiszteletére szentelt („beate Virginis de Garig”) templomát is. Garics várát 1544-ben foglalta el a török, a lakosság az ország biztonságosabb északnyugati részeire menekült. A térség mintegy száz évre lakatlanná vált.

1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Podgarich” néven szerepel. A Horvát határőrvidék részeként a Kőrösi ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Podgarich” a neve.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Podgarich” néven 23 házzal, 8 katolikus és 112 ortodox vallású lakossal találjuk.[3] A település 1809 és 1813 között francia uralom alatt állt.

A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország része, Belovár-Kőrös vármegye Garesnicai járásának része lett. A településnek 1857-ben 206, 1910-ben 207 lakosa volt. Lakói mezőgazdaságból, állattartásból éltek. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A háború után a fiatalok elvándorlása miatt lakossága folyamatosan csökkent. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 62%-a szerb, 20%-a horvát nemzetiségű volt. A délszláv háború idején mindvégig horvát kézen maradt. 2011-ben a településnek 47 lakosa volt.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
206 178 160 182 203 207 213 260 196 184 172 115 92 76 68 47
Garics várának romjai

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Garics várának tekintélyes romja a monoszlói-hegység északi lejtőin, a település felett 356 méteres tengerszint feletti magasságban, erdőktől körülvéve található. A várhoz meredek, aszfaltozott út vezet fel. A középkorban nagy jelentőségű erősséget a török 1544-ben foglalta el, amikor részben megsemmisült, részben romos állapotba került. A várnak megmaradt a lakó és az öregtornya és jól láthatók a várat övező árkok, valamint a kapuk és a híd helye is. A falakon belül, némi épületmaradványok alapfalai is megfigyelhetők.A romok környékét a legutóbbi időkben tisztították ki és a területet rendezték.
A monoszlói felkelés emlékműve
  • A település határában található a II. világháború idején zajlott monoszlói népfelkelés monumentális emlékműve, Dušan Džamonja szobrászművész 1967-es alkotása. A háború idején itt gyűltek össze a térség partizánalakulatai, hogy harcoljanak a német megszállók és a velük szövetséges usztasa és csetnik csapatok ellen. A közelben három partizánkórház is működött. Az emlékmű területén partizánsírok is találhatók. Az emlékmű megépülése után megemelkedett turizmus kiszolgálására építették a három csillagos „Vila Garić” szállodát. A közelében a Kamenjača-patak elrekesztésével mesterséges tavat hoztak létre. A szállodának több sportpályája van, közelében pedig motocross-pálya működik. A környéken kerékpárutakat, turistaösvényeket alakítottak ki.

Galéria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
  • Branko Nadilo: Védelmi építmények Monoszló (Moslavina) vidékén a „Građevinar” horvát építészeti folyóirat 56. évfolyamának (2004) 10. számában. (horvátul)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Podgarić témájú médiaállományokat.