Kapelica (Gerzence)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kapelica
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBelovár-Bilogora
KözségGerzence
Jogállás falu
Irányítószám 43280
Körzethívószám (+385) 44
Népesség
Teljes népesség 546 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság170 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kapelica (Horvátország)
Kapelica
Kapelica
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 34′ 30″, k. h. 16° 53′ 30″Koordináták: é. sz. 45° 34′ 30″, k. h. 16° 53′ 30″

Kapelica falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Gerzencéhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Belovártól légvonalban 36, közúton 48 km-re délre, községközpontjától 4 km-re nyugatra, a Monoszlói-hegység keleti lejtőin, a 45-ös számú főút mentén, Mala Garešnica és Rogoža között, egy kisebb magaslaton fekszik.

Története[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint területe már az őskorban lakott volt. Történelem előtti település maradványai kerültek elő több rétegben a Verőce-Kutenya gázvezeték építésének leletmentő munkálatai során 1989-ben a falutól délkeletre. Az újkőkoriként meghatározott település maradványai egy 140-145 méter magasságú platón találhatók. A plató észak és északkelet felé a Solarevac-patak irányában meredek lejtésű, míg nyugatra és délre mocsaras terület határolja, így jól védhető volt az ellenséges támadásokkal szemben. A feltárások során a starčevói és a korenovói kultúra leletei, főként nagyszámú cseréptöredék kerlült elő.

A település valószínűleg a középkorban is lakott volt, azonban régi neve nem ismert. (Gerzence környékén több, már 1334-ben említett plébánia is volt, melyek egy részét a mai napig sem sikerült beazonosítani.) Ezt támasztják alá a Končine, Pusti most és Vinogradine nevű dűlőkben található potenciális régészeti lelőhelyek. A falu temploma is keleti tájolású, mely szintén középkori eredetre utal. Róla kapta a nevét a mai település. A térséget a 16. század közepén szállta meg a török. A lakosság legnagyobb része az ország biztonságosabb részeire menekült, másokat rabságba hurcoltak. Ezután ez a vidék mintegy száz évre lakatlanná vált. A török uralom után a területre a 17. századtól folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. 1774-ben az első katonai felmérés térképén a falu „Dorf Kapellicza” néven szerepel. A Horvát határőrvidék részeként a Kőrösi ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Kapellicza” néven találjuk.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében ugyancsak „Kapellicza” néven 88 házzal, 437 katolikus és 3 ortodox vallású lakossal találjuk.[3]

A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország része, Belovár-Kőrös vármegye Garesnicai járásának része lett. A településnek 1857-ben 390, 1910-ben 689 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 95%-a horvát, 2%-a magyar, 2%-a cseh anyanyelvű volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A háború után a fiatalok elvándorlása miatt lakossága folyamatosan csökkent. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 92%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 546 lakosa volt.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
390 453 516 601 656 689 688 710 715 696 688 654 553 554 591 546

Nevezetességei[szerkesztés]

Szent Mária Magdolna tiszteletére szentelt római katolikus temploma a falu közepén áll. Egyhajós épület, szentélye kelet-északkeleti irányba néz. A nyugati homlokzat előtt áll a karcsú harangtorony nagyméretű, félköríves ablakokkal, csúcsos toronysisakkal.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]