Imsovac
| Imsovac | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Belovár-Bilogora |
| Község | Končanica |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 43506 |
| Körzethívószám | (+385) 43 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 135 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 125 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 36′ 11″, k. h. 17° 03′ 20″45.603100°N 17.055500°EKoordináták: é. sz. 45° 36′ 11″, k. h. 17° 03′ 20″45.603100°N 17.055500°E | |
 | |
Imsovac (1900-ig Imsovo Selo, majd 1971-ig Imsovci) falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Končanicához tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Belovártól légvonalban 37, közúton 56 km-re délkeletre, Daruvártól légvonalban 13, közúton 18 km-re nyugatra, községközpontjától légvonalban 9, közúton 11 km-re délnyugatra, Nyugat-Szlavóniában, az Ilova és bal oldali mellékvize, a Toplica-patak közötti alacsony kiemelkedésen fekszik.
Története
[szerkesztés]A falu török kiűzése után egy erdőirtáson keletkezett. A betelepülő szerb családok a 17. század végén főként Boszniából érkeztek. A települést 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Novo Szelo” néven találjuk.
Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Novoszello” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Novoszello” néven 35 házzal, 259 ortodox vallású lakossal találjuk.[3]
A Magyar Királyságon belül Horvát-Szlavónország részeként, Pozsega vármegye Daruvári járásának része volt. 1857-ben 320, 1910-ben 835 lakosa volt. A 19. század végén és a 20. század elején az olcsó földterületek miatt és a jobb megélhetés reményében főként magyar lakosság telepedett le itt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 50%-a szerb, 43%-a magyar anyanyelvű volt. 1909-ben magyar iskolát is létrehoztak, de mivel a horvát hatóságok éveken át megtagadták működési engedélyét be kellett zárni.[4] Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, háború után a település a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 74%-a szerb, 15%-a magyar nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 200 lakosa volt.
Lakossága
[szerkesztés]| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 320 | 366 | 480 | 639 | 772 | 835 | 806 | 800 | 692 | 691 | 666 | 497 | 380 | 309 | 263 | 200 |
Nevezetességei
[szerkesztés]A Legszentebb Istenanya pártfogása (Pokrova Presvete Bogorodice) tiszteletére szentelt pravoszláv temploma 1927-ben épült az 1765-ben fából épített templom helyén. Egyhajós épület, keletre néző félköríves szentéllyel, nagyméretű félköríves ablakokkal. A nyugati homlokzat felett áll a hagymasisakkal fedett harangtorony. Körülötte található a falu pravoszláv temetője.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... 467. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 27. o. Buda, 1829.
- ↑ Makkai Béla: Erőpróbák és helytállás a perem-magyarság nemzeti (ön)szervezésében (1867–1920) Budapest, 2016.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ Archivált másolat. [2014. augusztus 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. szeptember 1.)
Források
[szerkesztés]- A község hivatalos honlapja (horvátul)
- Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 9789537442071 (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)
További információk
[szerkesztés]- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
