Tapalóc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Tapalóc (Zrinski Topolovac)
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBelovár-Bilogora
KözségTapalóc
Jogállás község
Polgármester Darko Brkić (HSS)
Irányítószám 43202
Körzethívószám (+385) 43
Népesség
Teljes népesség608 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság166 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Tapalóc (Horvátország)
Tapalóc
Tapalóc
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 46° 01′ 30″, k. h. 16° 45′ 00″Koordináták: é. sz. 46° 01′ 30″, k. h. 16° 45′ 00″

Tapalóc (horvátul: Zrinski Topolovac) falu és község Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. A megye legkisebb községe, mely mindössze három települést foglal magában.

Fekvése[szerkesztés]

Belovártól légvonalban 15, közúton 18 km-re északnyugatra, a Bilo-hegység déli oldalának enyhe dombvonulatán fekszik.

A község települései[szerkesztés]

Tapalóc mellett Jakopovac és Križ Gornji tartozik a községhez.

Története[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint területe már a bronzkorban lakott volt. A településtől északnyugatra emelkedő Strmograd nevű magaslaton végzett feltárások során egy, a kora bronzkori vinkovci kultúrához tartozó település maradványait tárták fel. A települést az itt talált számos bronzkori cseréptöredék alapján datálták.[2]

A települést 1397-ben "Thapolouch", 1398-ban "Tapalouch", 1406-ban "Thapalouch", 1412-ben "Topolouch", 1439-ben "Thapolowcz", 1449-ben "Thopolowacz", 1498-ban "Thapalowcz" alakban említik.[3] Neve a nyárfa horvát nevéből (topola) eredhet, bár e fafajta ma már nem jellemző ezen a tájon. Egykori várát 1366-tól említik a rojcsai szlavón kerület királyi váraként. 1396-ban prodavízi Ördög Istváné, majd 1398-ban az uradalom szerdahelyi Ders Mártoné és utódaié a Dersfieké, de a várat ekkor már nem említik. Valószínűleg 1397-ben pusztult el. A középkorban egy másik vár is állt a településen, melyet Žeđin-gradnak neveznek. Ez a Szent Mihály plébániatemplom alatti völgyben állt. A négyszögletes alaprajzú várat kettős árok övezte. A maradványokat a szakemberek a 15-16. századra keltezték. A tapalóci plébániát 1591-ben említik először a komarniki főesperesség alsó részén.

A török megszállás teljesen megváltoztatta az itteni táj képét. A lakosság legnagyobb része az ország biztonságosabb részeire menekült, másokat rabságba hurcoltak. Ezután ez a vidék több évtizedre lakatlanná vált. A török uralom után a területre a 17. századtól folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. A tapalóci plébániát az elsők között alapították újra. Ez mindenképpen az 1667-ben íródott egyházi sematizmus előtt történt. Területe a mainál sokkal nagyobb volt, magában foglava a Bilo-hegység nagy részét és a mai rovišćei, illetve a donji mosti plébániához tartozó falvakat. Mai határai csak 1965-ben alakultak ki. A település 1774-ben az első katonai felmérés térképén a falu „Dorf Topolovacz” néven szerepel. A település katonai közigazgatás idején a szentgyörgyi ezredhez tartozott.

A település Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Topolovecz” néven szerepel.[4] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Topolovecz” néven 169 házzal, 926 katolikus és 6 ortodox vallású lakossal találjuk.[5]

A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország részeként, Belovár-Kőrös vármegye Belovári járásának része volt. A településnek 1857-ben 967, 1910-ben 1.253 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 97%-a horvát anyanyelvű volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A háború után a fiatalok elvándorlása miatt lakossága folyamatosan csökkent. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 99%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 608 lakosa volt.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[6][7]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
967 1.056 969 1.102 1.215 1.253 1.209 1.134 1.122 1.134 1.079 959 824 700 676 608

(Az 1869-es adat Domankuš lakosságát is tartalmazza.)

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Mihály főangyal tiszteletére szentelt rómia katolikus plébániatemploma 1723-ban épült a középkori gótikus templom barokk stílusú átépítésével. Végleges formáját az 1764-es megújítás után nyerte el. Egyhajós épület keleti irányú sokszögű szentéllyel, a déli oldalon a Szent József oldalkápolnával, az északi oldalon sekrestyével. A harangtorony a nyugati homlokzat felett áll. Berendezése részben barokk, részben a 20. század elején készült. A berendezésből kiemelkedik a főoltár és a Szent József oltár. A főoltár barokk alkotás, központjában Szent Mihály fülkében álló aranyozott szobrával, két oldalán aranyozott angyalszobrok és akantuszlevelek díszítik. A Szent József oltár 1768-ban készült. A Horvátországban ritka monstranciás oltárok közé tartozik, világos, színes oltárképével rokokó hangulatot áraszt. Szent Péter, Szent Pál, Szent Lúcia és Szent Apollónia szobrai egykor egy barokk oltárhoz tartoztak. A Madonnát gyermekével ábrázoló szobor a 18. század első felében készült. Megemlítendő még a sekrestye barokk ajtaja, minőségi kovács és asztalosmunka.
  • A plébánia emeletes, L alaprajzú épülete a 17. és a 18. század fordulóján épült a katonai hatóságok számára. Később az egyház vette át. Az épület csehsüveg boltozatos, a folyosó és a pince dongaboltozatos. A hozzá tartozó barokk Szenvedő Krisztus kápolna egyhajós, négyszög alaprajzú épület félköríves szentéllyel, a főhomlokzat felett harangtoronnyal. A kápolna szintén csehsüveg boltozatú, félkupolás szentéllyel. A torony piramis alakú toronysisakkal, az épület nyeregtetővel fedett. Berendezéséből fennmaradt az eredeti főoltár.
  • A plébániatemplom alatti völgyben található a „Žeđin-grad” régészeti lelőhely Žedin várának romjaival. Négyszög alaprajzú, északkelet-délnyugati tájolású építmény volt, melyet kettős árok övezett. Ma csak a vár déli fala látható. A régészeti feltárások igazolták, hogy égetett téglából épült és megtalálták a leégett faépületek maradványait is. A vár korát a szakemberek a 15. – 16. századra keltezték.
  • Tapalóc középkori vára a településtől keletre emelkedő magaslaton állt. Ez a hely az első katonai felmérés térképén „Sztari Grad” néven szerepel. A várnak mára nyoma sem maradt.

Gazdaság[szerkesztés]

A lakosság legnagyobb része mezőgazdasággal foglalkozik, ezen belül kiemelkedő a tejtermelés és a juhtenyésztés. A Hrast d.o.o. cég tíz főt foglalkoztat.

Oktatás[szerkesztés]

A településen négy osztályos elemi iskola működik.

Kultúra[szerkesztés]

A Zrínyi-napok rendezvénysorozata, melyet minden év szeptemberében tartanak meg. A napok keretében tudományos előadások, kiállítások, művészeti és zenei előadások, koncertek, sportesemények kerülnek megrendezésre.

Sport[szerkesztés]

  • Az NK Zrinski Topolovac labdarúgóklub a megyei második osztályban szerepel.
  • A ŠK Ivan Dvoržak sakk-klub számos megyei és országos versenyen szerepelt már eredményesen.

Egyesületek[szerkesztés]

A község legaktívabb egyesülete a Katarina Zrinski nőegylet.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]