Mali Miletinac
| Mali Miletinac | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Belovár-Bilogora |
| Község | Đulovac |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 43531 |
| Körzethívószám | (+385) 43 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 14 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 195 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 41′ 11″, k. h. 17° 21′ 09″45.686300°N 17.352400°EKoordináták: é. sz. 45° 41′ 11″, k. h. 17° 21′ 09″45.686300°N 17.352400°E | |
 | |
Mali Miletinac falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Đulovachoz tartozik.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Belovártól légvonalban 45, közúton 61 km-re délkeletre, Daruvár központjától légvonalban 14, közúton 19 km-re északkeletre, községközpontjától légvonalban 7, közúton 12 km-re nyugatra, Nyugat-Szlavóniában, a Bilo-hegység déli részén, az Ilova völgye felett fekszik. Egyetlen utcából áll.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A falu a 19. század végén és a 20. század elején keletkezett erdőirtással Bastaji északi határrészéből, amikor birtokosa a Jankovich család német, magyar, szerb és horvát ajkú lakosságot telepített be ide a környező területek megművelésére. 1910-ben 160 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 39%-a magyar, 26%-a szerb, 24%-a horvát és 10%-a német anyanyelvű volt. A Magyar Királyságon belül Horvát–Szlavónország részeként, Pozsega vármegye Daruvári járásának része volt. Az I. világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, háború után a település a szocialista Jugoszláviához tartozott.
1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 87%-a horvát és 6%-a jugoszláv, 4%-a ruszin nemzetiségű volt. A délszláv háború idején 1991. szeptember 23-án szerb fegyveresek hatoltak be a településre és csaknem két hónapig ellenőrzésük alatt tartották. A horvát erők az Otkos-10 hadművelet keretében november 14-én szabadították fel. A falunak 2011-ben 22 lakosa volt.
Lakossága
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 160 | 148 | 153 | 152 | 162 | 139 | 123 | 69 | 47 | 25 | 22 |
(1921-ig településrész, 1931-től önálló településként.)
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima". 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal. 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ "Archivált másolat" (PDF). 2014. augusztus 19. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2018. szeptember 28.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- A község hivatalos honlapja (horvátul)
- Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 9789537442071 (horvátul)
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
- Daruvár turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2014. április 10-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- A község rendezési terve (horvátul)
- Wolfline.eoldal.hu: Horvatországi hadszínterek - Nyugat-Szlavónia Archiválva 2018. szeptember 26-i dátummal a Wayback Machine-ben
