Duhovi (Gerzence)
| Duhovi | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Belovár-Bilogora |
| Község | Gerzence |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 43507 |
| Körzethívószám | (+385) 44 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 79 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 127 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 31′ 01″, k. h. 17° 00′ 30″Koordináták: é. sz. 45° 31′ 01″, k. h. 17° 00′ 30″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Duhovi falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Gerzencéhez tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Belovártól légvonalban 44, közúton 55 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 8, közúton 10 km-re délkeletre, Uljanik és Antunovac között, a Čavlovica-patak partján fekszik.
Története[szerkesztés]
Duhovi területén már a középkorban település volt, melynek templomát a Szentlélek tiszteletére szentelték. Ennek a templomnak a maradványait meg is találták a település határában. Róla kapta nevét a mai település is. A falu másik régészeti lelőhelye Obrov grad, egy feltehetően középkori erődítmény maradványa. A térséget a 16. század közepén szállta meg a török. A lakosság legnagyobb része az ország biztonságosabb részeire menekült, másokat rabságba hurcoltak. Ezután ez a vidék mintegy száz évre lakatlanná vált. A török uralom után a területre a 17. századtól folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. 1700 körül III. Arsenije Čarnojević pravoszláv szerb pátriárka vezetésével nagyszámú szerb lakosság telepedett le Pakrác és Daruvár környékére. A település 1774-ben az első katonai felmérés térképén a falu „Dorf Duhova” néven szerepel.
Magyar Királyságon belül Horvátország részeként, Pozsega vármegye Daruvári járásának része volt. A településnek 1857-ben 84, 1910-ben 372 lakosa volt. Az Osztrák–Magyar Monarchia idejében a kedvező megélhetési feltételek hatására jelentős számú cseh lakosság telepedett le a faluban. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 62%-a szerb, 17%-a horvát, 14%-a cseh, 3%-a magyar anyanyelvű volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A háború után a fiatalok elvándorlása miatt lakossága folyamatosan csökkent. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 59%-a szerb, 24%-a horvát, 5%-a cseh nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 111 lakosa volt.
Lakossága[szerkesztés]
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 84 | 0 | 0 | 340 | 377 | 372 | 408 | 389 | 332 | 332 | 305 | 250 | 200 | 165 | 130 | 111 |
(1869-ben és 1880-ban lakosságát Uljanikhoz számították. 1900-ig településrész volt.)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források[szerkesztés]
- Garešnica község hivatalos oldala[halott link] (horvátul)
- Észak-Monoszló turisztikai irodájának oldala (horvátul)
- Garešnica város rendezési terve
- Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)
További információk[szerkesztés]
- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
