Duhovi (Gerzence)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Duhovi
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBelovár-Bilogora
KözségGerzence
Jogállás falu
Irányítószám 43507
Körzethívószám (+385) 44
Népesség
Teljes népesség 111 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság127 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Duhovi (Horvátország)
Duhovi
Duhovi
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 31′ 00″, k. h. 17° 00′ 30″Koordináták: é. sz. 45° 31′ 00″, k. h. 17° 00′ 30″

Duhovi falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Gerzencéhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Belovártól légvonalban 44, közúton 55 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 8, közúton 10 km-re délkeletre, Uljanik és Antunovac között, a Čavlovica-patak partján fekszik.

Története[szerkesztés]

Duhovi területén már a középkorban település volt, melynek templomát a Szentlélek tiszteletére szentelték. Ennek a templomnak a maradványait meg is találták a település határában. Róla kapta nevét a mai település is. A falu másik régészeti lelőhelye Obrov grad, egy feltehetően középkori erődítmény maradványa. A térséget a 16. század közepén szállta meg a török. A lakosság legnagyobb része az ország biztonságosabb részeire menekült, másokat rabságba hurcoltak. Ezután ez a vidék mintegy száz évre lakatlanná vált. A török uralom után a területre a 17. századtól folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. 1700 körül III. Arsenije Čarnojević pravoszláv szerb pátriárka vezetésével nagyszámú szerb lakosság telepedett le Pakrác és Daruvár környékére. A település 1774-ben az első katonai felmérés térképén a falu „Dorf Duhova” néven szerepel.

Magyar Királyságon belül Horvátország részeként, Pozsega vármegye Daruvári járásának része volt. A településnek 1857-ben 84, 1910-ben 372 lakosa volt. Az Osztrák-Magyar Monarchia idejében a kedvező megélhetési feltételek hatására jelentős számú cseh lakosság telepedett le a faluban. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 62%-a szerb, 17%-a horvát, 14%-a cseh, 3%-a magyar anyanyelvű volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A háború után a fiatalok elvándorlása miatt lakossága folyamatosan csökkent. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 59%-a szerb, 24%-a horvát, 5%-a cseh nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 111 lakosa volt.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
84 0 0 340 377 372 408 389 332 332 305 250 200 165 130 111

(1869-ben és 1880-ban lakosságát Uljanikhoz számították. 1900-ig településrész volt.)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]