Narta (Horvátország)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Narta
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBelovár-Bilogora
KözségŠtefanje
Jogállás falu
Irányítószám 43247
Körzethívószám (+385) 44
Népesség
Teljes népesség ismeretlen
Földrajzi adatok
Tszf. magasság130 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Narta (Horvátország)
Narta
Narta
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 50′ 00″, k. h. 16° 46′ 45″Koordináták: é. sz. 45° 50′ 00″, k. h. 16° 46′ 45″

Narta falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Štefanjéhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Belovártól légvonalban 9, közúton 12 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 16, közúton 19 km-re északkeletre a Belovárt Csázmával összekötő 43-as számú főút mentén Blatnica és Malo Korenovo között hosszan elnyúlva fekszik.

Története[szerkesztés]

A falu már a középkorban is jelentős egyházas hely volt. Mindenszentek plébániáját és templomát 1334-ben említi Ivan főesperes „ecclesia omnium sanctorum de Nard” alakban. 1401-ben „ecclesia Omnium sanctorum de Naarth” néven szerepel írott forrásban.[1] 1507-ben és 1512-ben is megemlítik. 1552 körül a falut és templomát elpusztította a török és mintegy száz évig lakatlan volt a területe.

A mai falu a török kiűzése után a 17. században keletkezett, amikor részben katolikus horvát, részben pravoszláv szerb lakossággal telepítették be. 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Nartha” néven szerepel. A Horvát határőrvidék részeként a Kőrösi ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Narta” a neve.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében két falu található „Nartha” néven. Az egyik 102 házzal, 46 katolikus és 472 ortodox vallású lakossal, míg a másik 40 házzal, 105 katolikus és 95 ortodox vallású lakossal.[3] A település 1809 és 1813 között francia uralom alatt állt.

A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország része, Belovár-Kőrös vármegye Belovári járásának része lett. A településnek 1857-ben 832, 1910-ben 1032 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A háború után a fiatalok elvándorlása miatt lakossága folyamatosan csökkent. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 59%-a horvát, 27%-a szerb nemzetiségű volt. A délszláv háború idején mindvégig horvát kézen maradt. 2011-ben 677 lakosa volt, akik főként mezőgazdaságból éltek.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
832 854 858 902 888 1.032 1.008 1.028 1.085 1.157 1.115 1.050 879 814 758 677

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent György tiszteletére szentelt pravoszláv temploma 1770-ben épült. Ikonosztázát Josip Hoknjec festette 1890-ben. A II. világháború során az usztasa erők súlyosan megrongálták majd katolikus templommá alakították át. Ekkor semmisült meg az ikonosztáz és a templom eredeti berendezése. 1972-re az épület annyira tönkrement, hogy újjá kellett építeni. A délszláv háború idején tüzérségi találatot kapott. A parókia épületét kifosztották és felgyújtották. A háború után a templomot megújították. Egyhajós épület félköríves apszissal, karcsú harangtornya a nyugati homlokzat felett magasodik, piramis alakú toronysisak fedi.
  • Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt római katolikus kápolnája.
  • A falu határában a Česma medrétől mintegy száz méterre nyugatra, a halastavak előterében található Szvibóc (Svibovec) várának romja. A várat 1424-ben említik először a szlobostinai uradalom részeként. 1501-ben ötezer forintért a csázmai káptalan vásárolta meg. 1540-ben elfoglalta és kirabolta a török, mely után a káptalan felhagyta a várat és Csázmáról is elmenekült. Mára csak egy 45-50 méteres átmérőjű kerek vár alapfalai láthatók belőle, ahol a feltárások során kerámia töredékek és a 15. - 17. századra jellemző fegyverek kerültek elő.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]