Velika Peratovica

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Velika Peratovica
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBelovár-Bilogora
KözségGrobosinc
Jogállás falu
Irányítószám 43290
Körzethívószám (+385) 43
Népesség
Teljes népesség 26 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság215 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Velika Peratovica (Horvátország)
Velika Peratovica
Velika Peratovica
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 45′ 40″, k. h. 17° 15′ 30″Koordináták: é. sz. 45° 45′ 40″, k. h. 17° 15′ 30″

Velika Peratovica falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Grobosinchoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Belovártól légvonalban 36, közúton 49 km-re délkeletre, Verőcétől légvonalban 13, közúton 30 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 9, közúton 13 km-re északkeletre a Bilo-hegység délnyugati lejtőin, a Peratovica-patak jobb partján fekszik.

Története[szerkesztés]

A római hódítás előtt ezt a vidéket egy illír-kelta törzsek lakták. A rómaiak a pannóniai illír felkelés leverése után 9-ben kerítették teljesen hatalmukba területét. A római jelenlétről tanúskodik a Velika Peratovica és Velika Dapčevica közötti Gradina nevű hegyen található régészeti lelőhely, melyet egy kisebb késő római erőd maradványainak tartanak, ahova a lakosság a barbár betörések elől menekült. Zvonko Lovrenčević egy nagyméretű, négyszög alaprajzú római erőd romjait sejti a hegy tetején. A kérdésre csak egy régészeti feltárás adná meg a választ, mely ezidáig még nem történt meg.

1552-ben több mint száz évig tartó ismétlődő támadások után a török elfoglalta a közeli Verőce várát, majd rögtön ezután Zdencit is és tovább támadt nyugat felé. A térség az Oszmán Birodalom határterületén, többnyire a senkiföldjén feküdt, mely gyakran ki volt téve mindkét fél támadásainak. Ebben az időszakban települtek le itt az első pravoszláv vallású vlachok, akik főként Hercegovina és a Szandzsák területéről érkeztek. Közülük sokan iszlamizálódtak. 1684-ben a török Bécs alatti nagy veresége után elveszítette Verőce várát is, majd Szentgyörgyvárnál újabb vereséget szenvedett, így a muzulmán lakosság Boszniába húzódott vissza. Miután 1689-ben Pozsega is felszabadult a térségbe elérkezett a béke időszaka.

A török távozása után a község területe majdnem teljesen lakatlan volt és rengeteg szántóföld maradt műveletlenül. Ezért a bécsi udvar elhatározta, hogy a földeket a betelepítendő határőrcsaládok között osztja fel. Az első betelepülő családok 1698-ban érkeztek Lika, Bosznia, a horvát Tengermellék, Imotski és kisebb számban az Isztria területéről. Újjászervezték a közigazgatást is. Létrehozták a katonai határőrvidéket, mely nem tartozott a horvát bánok fennhatósága alá, hanem osztrák és magyar generálisok irányításával közvetlenül a bécsi udvar alá tartozott.

A települést 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Velika Peratovicza” néven találjuk. A katonai közigazgatás idején a szentgyörgyvári ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Peratovicza (Velika)” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Peratovicza (Velika)” néven 52 házzal, 13 katolikus és 268 ortodox vallású lakossal találjuk.[3]

A katonai közigazgatás megszüntetése (1871) után Magyar Királyságon belül Horvát-Szlavónország részeként, Belovár-Kőrös vármegye Grubisno Poljei járásának része volt. 1857-ben 469, 1910-ben 1.328 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 82%-a szerb, 7%-a horvát, 3%-a magyar anyanyelvű volt. Az I. világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz tartozott.

A szerb lakosság egy része a csetnikekhez csatlakozott, akik a község keleti részén tevékenykedtek. Már 1941-ben megalakultak az első partizán egységek is, melyekhez az antifasiszták csatlakoztak. Az usztasák sok szerbet foglyul ejtettek és táborokba zártak. A különösen veszélyesnek tartott elemeket a Pag szigetén létesített munkatáborba vitték. A háború után a település a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 95%-a szerb nemzetiségű volt. A délszláv háború kirobbanása után szerb szabadcsapatok ellenőrizték. 1991. november 2-án az Otkos 10 hadművelet harmadik napján foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság néhány idős ember kivételével elmenekült. 2011-ben mindössze 26 lakosa volt.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
469 526 579 809 1.054 1.328 1.255 1.393 864 896 855 390 242 172 37 26

Nevezetességei[szerkesztés]

Szent Paraskeva tiszteletére szentelt pravoszláv parochiális temploma 1895-ben épült a 18. századi fatemplom helyén. Ikonosztázát Jovan Četirević Grabovan festette. A templom 1991-ben a délszláv háború során súlyosan megsérült. A megmaradt szerb lakosság anyagi és fizikiai erőforrásai nem elégségesek a felújításához, így állapota egyre romlik.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]