Ugrás a tartalomhoz

Križ Gornji

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Križ Gornji
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBelovár-Bilogora
KözségTapalóc
Jogállásfalu
Irányítószám43202
Körzethívószám(+385) 43
Népesség
Teljes népesség125 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság197 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 02′ 38″, k. h. 16° 46′ 07″46.044000°N 16.768500°EKoordináták: é. sz. 46° 02′ 38″, k. h. 16° 46′ 07″46.044000°N 16.768500°E
Térkép

Križ Gornji falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Tapalóchoz tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Belovártól légvonalban 17, közúton 22 km-re északnyugatra, községközpontjától 4 km-re északra, a Bilo-hegység déli oldalának egyik magaslatán fekszik.

Története

[szerkesztés]

A település Velika néven már a középkorban is létezett, plébániáját 1334-ben említik a zágrábi püspökséghez tartozó plébániák között „ecclesia sancte crucis” néven. Ugyanezt a plébániát említik 1342-ben is. 1501-ben György nevű plébánosát említik „Georgius plebanus sancte crucis in Velyka” alakban.[2] Nevét a Szent Kereszt tiszteletére szentelt templomáról kapta.

A török megszállás teljesen megváltoztatta az itteni táj képét. A lakosság legnagyobb része az ország biztonságosabb részeire menekült, másokat rabságba hurcoltak. Ezután ez a vidék több évtizedre lakatlanná vált. A török uralom után a területre a 17. századtól folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. A település 1774-ben az első katonai felmérés térképén a falu „Dorf Kriss” néven szerepel. A település katonai közigazgatás idején a szentgyörgyi ezredhez tartozott.

A település Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Kris” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Kris” néven 46 házzal, 249 katolikus vallású lakossal találjuk.[4]

A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország részeként, Belovár-Kőrös vármegye Belovári járásának része volt. A településnek 1857-ben 296, 1910-ben 422 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 98%-a horvát anyanyelvű volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A háború után a fiatalok elvándorlása miatt lakossága folyamatosan csökkent. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 96%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 144 lakosa volt.

Lakossága

[szerkesztés]
Lakosság változása[5][6]
1857186918801890190019101921193119481953196119711981199120012011
296339367400391422405401360348332284240199167144

Nevezetességei

[szerkesztés]

A Szent Kereszt tiszteletére szentelt római katolikus temploma[7] középkori eredetű. A gótikus épületet 1735-ben barokk stílusban építették át. 1771-ben, 1842-ben és 1889-ben megújították. Egyhajós, négyszög alaprajzú épület, szűkebb, négyszögletes szentéllyel, melyhez északról csatlakozik a sekrestye. A harangtorony a nyugati homlokzat felett áll, gúla alakú toronysisak fedi. A templom az átépítések ellenére sokat megőrzött a középkori épületből. Megmaradt a falak középkori szerkezete és a csúcsíves ablakok is. A templom a falun kívül északnyugatra áll, körülötte található a falu temetője. A templomhoz hasonlóan a temetőt is a középkor óta folyamatosan használják.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]