Mala Trnovitica
| Mala Trnovitica | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Belovár-Bilogora |
| Község | Velika Trnovitica |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 43285 |
| Körzethívószám | (+385) 44 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 48 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 125 m |
| Terület | 4,96 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 42′ 31″, k. h. 16° 56′ 21″45.708600°N 16.939100°EKoordináták: é. sz. 45° 42′ 31″, k. h. 16° 56′ 21″45.708600°N 16.939100°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Mala Trnovitica témájú médiaállományokat. | |
Mala Trnovitica falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Velika Trnoviticához tartozik.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Belovártól légvonalban 22, közúton 28 km-re délkeletre, községközpontjától 3 km-re északnyugatra, a Monoszlói-hegység keleti lejtői alatt fekszik.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Trnovitica története a középkorig nyúlik vissza. Története során Mala Trnovitica nagyrészt az egységes Trnovitica részeként, a 18. századtól azonban egyre többször önállóan jelenik meg. Trnoviticát már a 12. századtól említik az írásos források, amikor Belus szlavón bán birtoka volt. A bán nagy tisztelője volt a Zágráb közelében található goricai Szűz Mária kolostor szerzeteseinek, akiket itteni birtokára is meghívott. Valószínűleg ők alapították a trnoviticai Szent Márton templomot is. A török a 16. század közepén (Garics várának eleste 1544.) foglalta el ezt a területet, mely ezután több mint száz évig lakatlan maradt.
A török uralom után a területre a 17. századtól folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. A 17. század közepén elsősorban a Lonja és a Szávamentéről, majd később Zengg és Lika vidékéről települt be a katolikus horvát lakosság. A település 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Mala Ternovicza” néven szerepel. A Horvát határőrvidék részeként a Kőrösi ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában az akkor egységes települést „Ternoviticza” néven találjuk.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében ugyancsak „Ternoviticza” néven 211 házzal, 1112 katolikus vallású lakossal találjuk.[3] A település 1809 és 1813 között francia uralom alatt állt.
A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország része, Belovár-Kőrös vármegye Garesnicai járásának része lett. Mala Trnovitica településnek 1890-ben 264, 1900-ban 293 lakosa volt. Lakói mezőgazdaságból, állattartásból éltek. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A háború után a fiatalok elvándorlása miatt lakossága folyamatosan csökkent. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 89%-a horvát nemzetiségű volt. A délszláv háború idején mindvégig horvát kézen maradt. 2011-ben a településnek 58 lakosa volt.
Lakossága
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 0 | 0 | 0 | 264 | 293 | 0 | 0 | 0 | 257 | 254 | 216 | 177 | 132 | 82 | 76 | 58 |
(1857 és 1880, valamint 1910 és 1931 között lakosságát az egységes Trnoviticához számították.)
Nevezetességei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- A falutól 1 km-re északnyugatra, a Sječa-erdőben a Rakov és Jakobova-patakok összefolyásánál a „Gradište” nevű helyen középkori vár maradványai találhatók. Ma is jól kivehető az a domb amin egykor a vár állt az egykori várárok nyomaival. A régészeti lelőhelyet a középkori forrásokban is említett Garignica várával azonosítják. A várat 1447-ben kezdte építeni Pekri Miklós fia László. 1456-ban Nagy Simon megostromolta, Vitovec János vicebán pedig visszafoglalta. További sorsa nem ismert, valószínűleg a török időkben pusztult el.
- A Jakobova-pataktól keletre egy „Gradine” nevű hely is található, ahol ugyancsak középkori vár maradványait feltételezik, de ennek látható felszíni nyomai nincsenek. Talán az 1447-től említett Nerjuk várával azonos, mely a décsei Roh család birtoka volt.
- Római katolikus kápolnája.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima". 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal. 2022. szeptember 22.
{{cite web}}: Check date values in:|date=(súgó) - ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum ... 679. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 152 o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ "Archivált másolat" (PDF). 2014. augusztus 19. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2018. április 1..
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
