Veliki Bastaji

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Veliki Bastaji
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBelovár-Bilogora
KözségĐulovac
Jogállás falu
Irányítószám 43531
Körzethívószám (+385) 43
Népesség
Teljes népesség 502 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság175 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Veliki Bastaji (Horvátország)
Veliki Bastaji
Veliki Bastaji
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 38′ 45″, k. h. 17° 19′ 20″Koordináták: é. sz. 45° 38′ 45″, k. h. 17° 19′ 20″

Veliki Bastaji falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Đulovachoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Belovártól légvonalban 46, közúton 54 km-re délkeletre, Daruvár központjától légvonalban 9, közúton 12 km-re északkeletre, községközpontjától légvonalban 8, közúton 9 km-re nyugatra, Nyugat-Szlavóniában, a Papuk-hegység nyugati lejtőin, a Krivaja és Cjepelaka-patakok közén fekszik.

Története[szerkesztés]

Határában a falutól délre állt a középkorban Szaplonca vára. A vár a 14. század elején a Szaplonczay család őseié, a Tibold nembeli Kozma fia Zerjéé, majd rokonaié, akiktől 1332-ben a király elvette. 1351-ben Nagy Lajos Poháros Péternek adta. 1408-ban újra a koronára szállt, ezután Cillei Borbála királynéé, majd a Garaiaké. Kihalásuk után az alsólendvai Bánffy család birtokába került az erősség.1542-ben foglalták el a várat és a környéket a törökök, akik egy kifejezetten gonosz török agát helyeztek el a várban. A törökök tevékenysége miatt a környék lakossága eltűnt. Ezért a törökök Boszniából pravoszláv vlachokat (rácokat) hurcoltak ide. A vár török helyőrsége 40 katonából állt. A török hódítókat 1688-ban űzték ki a környékről. Ezután a várat többé nem használták, egy 1702-es összeírás szerint már teljesen elromosodott, a falai csupaszok, a nagy torony tetőzet nélküli.

A vár közelében a középkorban két település is állt: Felső- és Alsó-Szaplonca. Mindkettőt a török pusztította el 1542-ben. Alsó-Szaplonca középkori plébániáját 1334-ben említik először a Zágrábi egyházmegye tizedjegyzékében „Item beate virgmis de Soploncha” alakban.[2] Ezután még 1441-ben, 1446-ban és 1495-ben is szerepel oklevelekben. A plébánia kegyura 1439-ben Gara László volt, aki által odahelyezett István nevű plebánost János kaproncai vikárius nem volt hajlandó megerősíteni tisztségében. Ezért a plébános a Szentszékhez fordult. 1501-ben még megemlítik Alsószaplonca plébánosát és káplánját is („Dominus plebanus de inferiori Soploncza. Habet I capellamum. Stephanus capellanus de eadem”).[2] Felső-Szaplonca Szent Mihály plébániáját ugyancsak 1334-ben említi a tizedjegyzék „Item sancti Mychaelis de eadem” néven. Ez a plébánia 1367-ben, 1491-ben, 1495-ben, 1507-ben, 1513-ban, 1517-ben is szerepel oklevelekben. 1501-ben plébánosát és káplánját is említik („Simon alter capellanus de superiori Soploncza. Donrinicus plebanus de superiori Soploncza”).[2] Felső-Szaplonca jelentős város (oppidum) és uradalmi központ volt vásártartási joggal.[2]

A térség a 17. század végén szabadult fel a török uralom alól. A kihalt területre a parlagon heverő földek megművelése és a határvédelem céljából a 18. század első felében Bosznia területéről telepítettek be új, szerb anyanyelvű lakosságot. Az első katonai felmérés térképén „Dorf Bastaja” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Basztazy Gornyi vel. Veliki” néven szerepel. [3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Basztazi Gorni v. Veliki” néven 68 házzal és 399 ortodox vallású lakossal találjuk. [4]

1857-ben 486, 1910-ben 1.217 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 64%-a szerb, 15%-a magyar, 11%-a német, 5%-a horvát anyanyelvű volt. A Magyar Királyságon belül Horvát–Szlavónország részeként, Pozsega vármegye Daruvári járásának része volt. Az I. világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, háború után a település a szocialista Jugoszláviához tartozott. A település 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 79%-a szerb, 11%-a horvát nemzetiségű volt. A délszláv háború során kezdettől fogva szerb ellenőrzés alatt állt, 1991. november 14-én az Otkos-10 hadművelet során foglalták el a horvát Nemzeti Gárda alakulatai. 2011-ben 502 lakosa volt.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[5][6]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
486 574 579 920 1.087 1.217 1.168 1.245 704 765 704 663 530 424 538 502

Nevezetességei[szerkesztés]

Határában, a településtől délre egy észak-dél irányú, kiugró hegyormon állnak Szaplonca (Stupčanica) várának romjai. A várat délről, a magasabban fekvő környezetétől egy széles és mély várárok választotta el. Az árok védelmét az északi oldalán felépített védőfallal erősítették meg. A déli oldalon állt a vár legrégibb és legerősebb épülete a máig tekintélyes magasságban fennmaradt öregtorony is. A mögötte kialakított platón állt a várpalota és a vár gazdasági épületei. A várat északról két torony és a köztük húzódó fal védte. Az öregtorony és a déli fal ma is tekintélyes magasságban állnak, a vár többi részén csak falcsonkok maradtak.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]