Lončarica

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Lončarica
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBelovár-Bilogora
KözségGrobosinc
Jogállás falu
Irányítószám 43290
Körzethívószám (+385) 43
Népesség
Teljes népesség79 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság230 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Lončarica (Horvátország)
Lončarica
Lončarica
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 44′ 30″, k. h. 17° 18′ 00″Koordináták: é. sz. 45° 44′ 30″, k. h. 17° 18′ 00″

Lončarica falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Grobosinchoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Belovártól légvonalban 39, közúton 50 km-re délkeletre, Verőcétől légvonalban 12, közúton 14 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 11, közúton 12 km-re északkeletre a Bilo-hegység délnyugati lejtőin, a Lončarica-patak partján fekszik.

Története[szerkesztés]

A török kiűzése után a község területe majdnem teljesen lakatlan volt és rengeteg szántóföld maradt műveletlenül. Ezért a bécsi udvar elhatározta, hogy a földeket a betelepítendő határőrcsaládok között osztja fel. Az első betelepülő családok 1698-ban érkeztek Lika, Bosznia, a horvát Tengermellék, Imotski és kisebb számban az Isztria területéről. Újjászervezték a közigazgatást is. Létrehozták a katonai határőrvidéket, mely nem tartozott a horvát bánok fennhatósága alá, hanem osztrák és magyar generálisok irányításával közvetlenül a bécsi udvar alá tartozott.

A települést 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Loncharicza” néven találjuk. A katonai közigazgatás idején a szentgyörgyvári ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Loncharicza” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Loncharicza” néven 43 házzal, 21 katolikus és 214 ortodox vallású lakossal találjuk.[3]

A katonai közigazgatás megszüntetése (1871) után Magyar Királyságon belül Horvát-Szlavónország részeként, Belovár-Kőrös vármegye Grubisno Poljei járásának része volt. 1857-ben 137, 1910-ben 405 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 68%-a szerb, 26%-a magyar, 5%-a horvát anyanyelvű volt. Az I. világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz tartozott.

A szerb lakosság többsége királypárti volt és a csetnikekhez csatlakozott, akik a község keleti részén tevékenykedtek. Az usztasák sok szerbet foglyul ejtettek és táborokba zártak. A különösen veszélyesnek tartott elemeket a Pag szigetén létesített munkatáborba vitték. Már 1941-ben megalakultak az első partizán egységek is. A háború után a település a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 93%-a szerb nemzetiségű volt. A délszláv háború kirobbanása után szerb szabadcsapatok ellenőrizték. 1991. november 2-án az Otkos 10 hadművelet harmadik napján foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság nagy része elmenekült. 2011-ben 79 lakosa volt.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
137 156 142 298 361 405 413 452 230 288 284 238 220 199 110 79

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]