Ugrás a tartalomhoz

Gornje Zdelice

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gornje Zdelice
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBelovár-Bilogora
KözségKapela
Jogállásfalu
Irányítószám43203
Körzethívószám(+385) 43
Népesség
Teljes népesség95 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság200 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 01′ 19″, k. h. 16° 52′ 13″46.021900°N 16.870200°EKoordináták: é. sz. 46° 01′ 19″, k. h. 16° 52′ 13″46.021900°N 16.870200°E
Térkép

Gornje Zdelice falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Kapelához tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Belovártól légvonalban 14, közúton 18 km-re, községközpontjától légvonalban 4, közúton 5 km-re északra, a Bilo-hegység területén, Donji Mosti és Donje Zdjelice között, a Zdela-patak partján fekszik.

Története

[szerkesztés]

Zdelice első írásos említése 1201-ben még „Zdelia” alakban történt. 1270-ben „Zdela”, 1412-ben „Zdelya” néven említik. Nevét arról a patakról kapta amely mellett fekszik.[2] A török a 16. század végén szállta meg e területet. A lakosság legnagyobb része az ország biztonságosabb részeire menekült, másokat rabságba hurcoltak. Ezután ez a vidék több évtizedre lakatlanná vált.

A mai falu a török kiűzése után a 17. században keletkezett, amikor a kihalt vidékre keresztény lakosságot telepítettek be. 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Gornia Szdelicza” néven szerepel. A település katonai közigazgatás idején a szentgyörgyi ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Zdellicze (Gornye-)” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Zdelicza” néven 29 házzal, 166 katolikus vallású lakossal találjuk.[4]

A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország részeként, Belovár-Kőrös vármegye Belovári járásának része volt. A településnek 1857-ben 235, 1910-ben 417 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint teljes lakossága horvát anyanyelvű volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A háború után a fiatalok elvándorlása miatt lakossága folyamatosan csökkent. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 98%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 128 lakosa volt.

Lakossága

[szerkesztés]
Lakosság változása[5][6]
1857186918801890190019101921193119481953196119711981199120012011
235280286395402417390375380396396325319263158128

Nevezetességei

[szerkesztés]

A falu északi szélén található temetőben álló, Alexandriai Szent Katalin tiszteletére szentelt temploma 1912-ben épült az akkori plébános Ivan Vučetić vezetésével. Felszentelése a következő évben történt. Helyén már a 18. században is állt egy kápolna, mely akár középkori eredetű is lehetett. Az épület egyhajós, keletelt épület nagyméretű, félköríves ablakokkal, sokszögű szentéllyel, melyhez északról csatlakozik a sekrestye. Harangtornya a nyugati főhomlokzat felett áll, tetején piramis alakú toronysisakkal. Neogótikus oltárát Szent Katalin, Szent Péter és Szent Pál szobrai díszítik. Felül a Szűzanya képe látható a gyermek Jézussal.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]