Gornja Kovačica
| Gornja Kovačica | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Belovár-Bilogora |
| Község | Nagygordonya |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 43270 |
| Körzethívószám | (+385) 43 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 225 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 160 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 46′ 13″, k. h. 17° 06′ 40″Koordináták: é. sz. 45° 46′ 13″, k. h. 17° 06′ 40″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Gornja Kovačica falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Nagygordonyához tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Belovár központjától légvonalban 25, közúton 31 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 5, közúton 6 km-re északkeletre a Bilo-hegység délnyugati lejtőin, a Kovačica-patak mentén fekszik.
Története[szerkesztés]
Területe a 17. század közepétől népesült be, amikor a török által elpusztított, kihalt területre folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Gornia Kovachicza” néven találjuk. A település katonai közigazgatás idején a szentgyörgyvári ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Kovachicza (Gornya)” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Kovachicza (Gor.)” néven 46 házzal, 184 katolikus és 136 ortodox vallású lakossal találjuk.[3]
A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvát–Szlavónország részeként, Belovár-Kőrös vármegye Grubisno Poljei járásának része volt. 1857-ben 488, 1910-ben 1.012 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 40%-a szerb, 29%-a horvát, 15-15%-a magyar és német anyanyelvű volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett.
1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 59%-a szerb, 26%-a horvát nemzetiségű volt. A délszláv háború kirobbanása után szerb szabadcsapatok ellenőrizték. 1991. október 31-én az Otkos 10 hadművelet első napján foglalta vissza a horvát hadsereg. 2011-ben 290 lakosa volt.
Lakossága[szerkesztés]
| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 488 | 475 | 541 | 750 | 924 | 1.012 | 896 | 960 | 728 | 705 | 656 | 580 | 460 | 350 | 309 | 290 |
Nevezetességei[szerkesztés]
- Szent Anna tiszteletére szentelt római katolikus kápolnáját 1936-ban építették, 1996-ban megújították. Hosszúsága 8, szélessége 4 méter, a harangtorony a déli homlokzat felett emelkedik, tetején piramis alakú toronysisakkal.
- Az idősek visszaemlékezései szerint a Nagypisznicére menő út kereszteződésében egykor pravoszláv templom állt,[6] benne csodatevő ikonnal. Ehhez a helyhez ma is sok legenda fűződik.[7]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum ...341. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 188. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ A régi térképek ezt nem erősítik meg. Talán az innen nyugatra fekvő Donja Kovačicával tévesztik össze, ahol ma is áll a pravoszláv templom a Nagypisznicére menő útkereszteződésben.
- ↑ Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 9789537442071 (horvátul)
Források[szerkesztés]
További információk[szerkesztés]
- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
