Gornja Kovačica

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Gornja Kovačica
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBelovár-Bilogora
KözségNagygordonya
Jogállás falu
Irányítószám 43270
Körzethívószám (+385) 43
Népesség
Teljes népesség290 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság160 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Gornja Kovačica (Horvátország)
Gornja Kovačica
Gornja Kovačica
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 46′ 20″, k. h. 17° 06′ 30″Koordináták: é. sz. 45° 46′ 20″, k. h. 17° 06′ 30″

Gornja Kovačica falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Nagygordonyához tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Belovár központjától légvonalban 25, közúton 31 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 5, közúton 6 km-re északkeletre a Bilo-hegység délnyugati lejtőin, a Kovačica-patak mentén fekszik.

Története[szerkesztés]

Területe a 17. század közepétől népesült be, amikor a török által elpusztított, kihalt területre folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Gornia Kovachicza” néven találjuk. A település katonai közigazgatás idején a szentgyörgyvári ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Kovachicza (Gornya)” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Kovachicza (Gor.)” néven 46 házzal, 184 katolikus és 136 ortodox vallású lakossal találjuk.[3]

A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvát–Szlavónország részeként, Belovár-Kőrös vármegye Grubisno Poljei járásának része volt. 1857-ben 488, 1910-ben 1.012 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 40%-a szerb, 29%-a horvát, 15-15%-a magyar és német anyanyelvű volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett.

1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 59%-a szerb, 26%-a horvát nemzetiségű volt. A délszláv háború kirobbanása után szerb szabadcsapatok ellenőrizték. 1991. október 31-én az Otkos 10 hadművelet első napján foglalta vissza a horvát hadsereg. 2011-ben 290 lakosa volt.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
488 475 541 750 924 1.012 896 960 728 705 656 580 460 350 309 290

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Anna tiszteletére szentelt római katolikus kápolnáját 1936-ban építették, 1996-ban megújították. Hosszúsága 8, szélessége 4 méter, a harangtorony a déli homlokzat felett emelkedik, tetején piramis alakú toronysisakkal.
  • Az idősek visszaemlékezései szerint a Nagypisznicére menő út kereszteződésében egykor pravoszláv templom állt,[6] benne csodatevő ikonnal. Ehhez a helyhez ma is sok legenda fűződik.[7]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]