Velika Dapčevica

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Velika Dapčevica
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBelovár-Bilogora
KözségGrobosinc
Jogállás falu
Irányítószám 43290
Körzethívószám (+385) 43
Népesség
Teljes népesség32 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság190 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Velika Dapčevica (Horvátország)
Velika Dapčevica
Velika Dapčevica
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 43′ 15″, k. h. 17° 16′ 30″Koordináták: é. sz. 45° 43′ 15″, k. h. 17° 16′ 30″

Velika Dapčevica falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Grobosinchoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Belovártól légvonalban 39, közúton 47 km-re délkeletre, Verőcétől légvonalban 15, közúton 17 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 8, közúton 9 km-re északkeletre a Bilo-hegység délnyugati lejtőin, a Dapčevica-patak partján fekszik.

Története[szerkesztés]

A római hódítás előtt ezt a vidéket egy illír-kelta törzsek lakták. A rómaiak a pannóniai illír felkelés leverése után 9-ben kerítették teljesen hatalmukba területét. A római jelenlétről tanúskodik a Velika Peratovica és Velika Dapčevica közötti „Gradina” nevű hegyen található régészeti lelőhely, melyet egy kisebb késő római erőd maradványainak tartanak, ahova a lakosság a barbár betörések elől menekült. Zvonko Lovrenčević egy nagyméretű, négyszög alaprajzú római erőd romjait sejti a hegy tetején. A kérdésre csak egy régészeti feltárás adná meg a választ, mely ezidáig még nem történt meg.

A török kiűzése után a község területe majdnem teljesen lakatlan volt és rengeteg szántóföld maradt műveletlenül. Ezért a bécsi udvar elhatározta, hogy a földeket a betelepítendő határőrcsaládok között osztja fel. Az első betelepülő családok 1698-ban érkeztek Lika, Bosznia, a horvát Tengermellék, Imotski és kisebb számban az Isztria területéről. Újjászervezték a közigazgatást is. Létrehozták a katonai határőrvidéket, mely nem tartozott a horvát bánok fennhatósága alá, hanem osztrák és magyar generálisok irányításával közvetlenül a bécsi udvar alá tartozott.

A települést 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Velika Dabchevicza” néven találjuk. A katonai közigazgatás idején a szentgyörgyvári ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Dapchevicza (Velika)” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Dapchevicza (Velika)” néven 59 házzal, 5 katolikus és 376 ortodox vallású lakossal találjuk.[3]

A katonai közigazgatás megszüntetése (1871) után Magyar Királyságon belül Horvát–Szlavónország részeként, Belovár-Kőrös vármegye Grubisno Poljei járásának része volt. 1857-ben 231, 1910-ben 633 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 85%-a szerb, 12%-a magyar, 3%-a horvát anyanyelvű volt. Az I. világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz tartozott.

A szerb lakosság többsége királypárti volt és a csetnikekhez csatlakozott, akik a község keleti részén tevékenykedtek. Az usztasák sok szerbet foglyul ejtettek és táborokba zártak. A különösen veszélyesnek tartott elemeket a Pag szigetén létesített munkatáborba vitték. Már 1941-ben megalakultak az első partizán egységek is. A háború után a település a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 90%-a szerb nemzetiségű volt. A délszláv háború kirobbanása után szerb szabadcsapatok ellenőrizték. 1991. november 2-án az Otkos 10 hadművelet harmadik napján foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság nagy része elmenekült. 2011-ben 32 lakosa volt.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
231 275 258 410 562 633 597 664 271 289 280 220 153 105 85 32

Nevezetességei[szerkesztés]

Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelt pravoszláv temploma a Grobosinc – Verőce főút jobb oldalán, egy a falu fölé emelkedő dombon, a temető mellett állt. A régi fatemplom még 1720-ban épült, de a II. világháború idején az usztasák felgyújtották. A helyén sokáig csak egy kereszt állt a temető területén. Az új templom építése közvetlenül a délszláv háború előtt, 1990. július 26-án kezdődött, de háborús események miatt az építés félbeszakadt. Ma csak az alapok láthatók a fűben, melyek felett harangláb áll.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]