Srijedska

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Srijedska
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBelovár-Bilogora
KözségIvanska
Jogállás falu
Irányítószám 43231
Körzethívószám (+385) 44
Népesség
Teljes népesség 305 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság130 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Srijedska (Horvátország)
Srijedska
Srijedska
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 46′ 10″, k. h. 16° 50′ 40″Koordináták: é. sz. 45° 46′ 10″, k. h. 16° 50′ 40″

Srijedska falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Ivanskához tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Belovártól légvonalban 14, közúton 20 km-re délre, községközpontjától 4 km-re délkeletre, Ivanska és Stara Ploščica között, a Sredska-patak partján a patak česmai torkolatához közel fekszik.

Története[szerkesztés]

A mai Srijedska helyén a középkorban a Szerdahely (horvátul Sredna) nevű település állt, melyet már 1257-ben említenek. A korabeli forrásokban „Zredahel”, illetve „Zredna” alakban szerepel. 1309-ben és 1334-ben említik Szent Péter apostol tiszteletére szentelt templomát. Nemesi birtok, majd a Zágrábi egyházmegye birtoka volt. Itt született 1408 körül Vitéz János, aki váradi püspök, Mátyás király fő bizalmasa, majd 1465-ben esztergomi érsek lett. A szerdahelyi birtokot még 1437-ben kapta Luxemburgi Zsigmondtól. Ez az időszak a település történetének fénykora, mely vásártartási joggal rendelkezett. A 16. század közepén elfoglalta és lerombolta a török. A lakosság elmenekült, illetve fogságba esett. Helye évtizedekig pusztaság volt. Ma csak egy 50 méteres átmérőjű domb található a középkori település helyén.

A mai falut a török kiűzése után a 17. század közepén katolikus horvát és pravoszláv szerb lakossággal telepítették be. 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Szreczka” néven szerepel. A Horvát határőrvidék részeként a Kőrösi ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Szreczka” a neve.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Szredzka” néven 56 házzal, 48 katolikus és 249 ortodox vallású lakossal találjuk.[3] A település 1809 és 1813 között francia uralom alatt állt.

A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország része, Belovár-Kőrös vármegye Belovári járásának része lett. A településnek 1857-ben 365, 1910-ben 636 lakosa volt. Lakói mezőgazdaságból, állattartásból éltek. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A háború után a fiatalok elvándorlása miatt lakossága folyamatosan csökkent. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 68%-a horvát, 30%-a szerb nemzetiségű volt. A délszláv háború idején mindvégig horvát kézen maradt. 1993 óta az önálló Ivanska község része, azelőtt Csázma községhez tartozott. 2011-ben a településnek 305 lakosa volt.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
365 397 353 493 608 636 624 731 658 613 541 492 426 360 338 305

Nevezetességei[szerkesztés]

A Legszentebb Istenanya Mennybevétele tiszteletére szentelt szerb pravoszláv temploma 1722-ben épült barokk stílusban egy régi török épület alapjain. Régi ikonosztáza 1769-ben készült, ennek képeit a zágrábi egyházi múzeumban restaurálták. A templomot 2006-ban a kulturális minisztérium védetté nyilvánította. A falu hívei 1929-ig a nartai pravoszláv parókiához tartoztak, ekkor azonban a falunak önálló parókiája lett. Ma Ivanska, Berek, Krivaja és Potok községek pravoszláv hívei is ide tartoznak.

Egyesületek[szerkesztés]

A falu önkéntes tűzoltóegyletét 1965-ben alapították. Kezdetben magánházban volt a központja, majd 1975-re felépült a falu tűzoltószerháza. Az egyesület egy hosszabb szünet után 2009-ben kezdte meg újbóli működését.

Híres emberek[szerkesztés]

Itt született 1408 körül Vitéz János bíboros, esztergomi érsek, Janus Pannonius költő nagybátyja, korának egyik legnagyobb műveltségű főpapja.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]