Nova Rača
| Nova Rača | |
 | |
| A Nagyboldogasszony plébániatemplom. | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Belovár-Bilogora |
| Község | Nova Rača |
| Jogállás | falu |
| Polgármester | Darko Knežić |
| Irányítószám | 43272 |
| Körzethívószám | (+385) 43 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 2756 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 128 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 47′ 58″, k. h. 16° 57′ 13″Koordináták: é. sz. 45° 47′ 58″, k. h. 16° 57′ 13″ | |
| Nova Rača weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nova Rača témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Nova Rača falu és község Horvátországban Belovár-Bilogora megyében.
Fekvése, éghajlata[szerkesztés]
Belovár központjától légvonalban 14, közúton 17 km-re délkeletre, a Bilo-hegység déli lejtői alatti enyhén dombos síkságon, a Račačka bal partján fekszik. A községet északról a Belovár-Daruvár főút, délről a Csázma-folyó határolja. Éghajlata kontinentális. A telek hidegek, szelesek, a nyarak forrók, de csapadékosak. A legtöbb csapadék júniusban és júliusban esik. Az évi középhőmérséklet 10 °C, a relatív páratartalom 72% - 90%-os.
A község települései[szerkesztés]
A községhez Bedenik, Bulinac, Dautan, Drljanovac, Kozarevac Račanski, Megyericse, Nevinac, Nova Rača, Orlovac, Sasovac, Slovinska Kovačica, Stara Rača és Tociljevac településk tartoznak.
Története[szerkesztés]
Amint azt a Nova Rača környékén előkerült régészeti leletek, agyagedények, fegyverek és szerszámok bizonyítják a község területén már mintegy 6000 éve élnek emberek. A település neve 1245-től „Racha, Radcha, Ratcha” formában tűnik fel az írásos forrásokban a régi csázmai plébánia részeként. 1312-ben a templomosok építették fel a Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt templomát, melyből mára csak a gótikus sekrestye maradt fenn. Ekkoriban alapították a Szent Miklós plébániát is, melyet 1334-ben „Item ecclesia sancti Nicolai de Radcha”[2] alakban említenek a zágrábi püspökséghez tartozó plébániák között. A templom és környéke ma is védett régészeti lelőhely az itt előkerült történelem előtti kultúrákhoz tartozó leletek miatt. 1501-ben említik János nevű plébánosát is „Johannes plebanus in Rachchya” néven. A településnek a középkorban vásártartási joga volt. 1396-ban Zsigmond király Mikcs bánnak adta zálogbirtokul. Az ő halála után Bebek Orsolya birtoka, később a birtok egy része királyi adományként Hunyadi Jánosé lett. 1457-ben már az Újlakyaké. Ebben az időben a racsai uradalom délen Csázmáig és Stara Plošćicáig, délkeleten pedig Nagygordonyáig terjedt. A térséggel együtt a 16. század közepén foglalta el a török. Lakossága részben elmenekült, részben rabságba hurcolták. Ezután területe évtizedekig pusztaság volt.
A falu a 17. századtól népesült be újra, amikor a török által elpusztított, kihalt területre folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. Kisebb erődöt is építettek ide, melyet 1673-ban ábrázolnak először térképen. 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Racha” néven szerepel. A település katonai közigazgatás idején a szentgyörgyvári ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Racha” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Racha” néven 137 házzal, 694 katolikus és 44 ortodox vallású lakossal találjuk.[4]
A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvát–Szlavónország részeként, Belovár-Kőrös vármegye Belovári járásának része volt. Jeles esemény volt a település történetében Ferenc József itteni látogatása 1888. szeptember 12-én, aki kíséretében Rudolf trónörökössel, valamint Vilmos, József és Ottó főhercegekkel egy hadgyakorlatot tekintett meg a határában. 1857-ben 879, 1910-ben 883 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint a falu lakosságának 92%-a horvát anyanyelvű volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 91%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 469, a községnek összesen 3.433 lakosa volt.
Lakossága[szerkesztés]
| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 879 | 963 | 1.035 | 456 | 616 | 883 | 869 | 816 | 582 | 633 | 655 | 706 | 630 | 570 | 534 | 469 |
(1857 és 1880 között Stara Rača, 1910 és 1931 között Tociljevac lakosságával együtt.)
Nevezetességei[szerkesztés]
- A Nagyboldogasszony plébániatemplomot[7] 1312-ben a templomosok építették gótikus stílusban. A 16. században a török lerombolta és csak a 18. század elején építették újjá barokk stílusban. 1782-ben teljesen megújították, ekkor nyerte el mai formáját. Egyhajós épület sokszög záródású szentéllyel, melyet kívülről támpillérek erősítenek. A gótika elemei a templomhajó középső részének északi oldalán álló harangtorony aljában maradtak fenn, ahol négyszög alaprajzú, csillagboltozatos kápolnát alakítottak ki. Különösen értékes a templom 11 regiszteres, mechanikus orgonája, mely az egyházlátogatás iratai szerint 1753-ban készült.
- Česmica településrész mai központja középkori váruradalom székhelye volt. Az egykori várat a feltételezések szerint a templomosok építették három építési szakaszban. A templom melletti harangtorony első emeletén ma is láthatók a templomosok 1212-ből származó jelei: F (ratres) R (ubri). Pontosan ott, ahol a mai torony áll helyezkedett el Majs ispán és fia, Alexius 1245-ből származó vára. A törökök 1544-ben foglalták el Račát. 1586-ban ennél a toronynál aratott győzelmet a török felett Ozsegovics Miklós. [8]
Kultúra[szerkesztés]
A nemzeti olvasókört 1885-ben alapították. Alapítói között tisztviselők, kézművesek, kereskedők, földművesek egyaránt voltak. Az 1930-as években az olvasókörnek már mintegy 5000 kötetes könyvtára volt. Ebben az időben alakult meg a helyi tamburazenekar mintegy 20 taggal és az 5 tagú jazz zenekar. Az egyesületnek ekkor még nem volt önálló épülete, a Hoffmann vendéglő területén működött. Működése a II. világháborúval szűnt meg.
A háború viharában az egyesület vagyonának nagy része elveszett. Az adott feltételek között iskolai támogatással alapították meg a „Mladost“ kulturális és művészeti egyesületet. Az egyesületnek egy idő után már mozi vetítőgépe, majd később televíziója is volt. A 20. század második felében megalakult az egyesület folklór és színjátszó csoportja. A tamburazenekar a mai napig is működik. 1981-től az egyesület KUD „Fenor” Nova Rača néven működött tovább. Azóta csoportjai számos helyen, Magyarországon is felléptek.
Oktatás[szerkesztés]
Nova Račán már nagyon korán megkezdődött az iskolai oktatás. A német nyelvű triviális iskola 1798-tól 1868-ig, azután pedig községi népiskolaként működött. Földművelési és kertészeti ismereteket is oktattak benne. 1882-ben bevezették a testnevelés oktatását. 1954-től nyolcosztályos elemi iskola lett. Az új iskolaépületet 1973 és 1978 között építették. Ma Slovinska Kovačicán, Sasovacon, Megyericsén és Bulinacon kihelyezett tagozatai működnek
Sport[szerkesztés]
- Az NK Trnski Nova Rača labdarúgóklubot 1946-ban alapították. Ma már teke és sakk szakosztálya is működik.
- A Moto Classic Klub Nova Rača motorosklubot 2001-ben alapították.
- Aeroklub Nova Rača repülőklub
- ŠRD Šuka Nova Rača sporthorgász egyesület
Híres emberek[szerkesztés]
- Itt született 1819. május 1-jén Ivan Trnski horvát író, műfordító a Horvát Írószövetség első elnöke.
- Itt született 1907. május 18-án Tošo Dabac világhírű horvát fotográfus
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Josip Buturac: Popis srednjovjekovnih župa zagrebačbe županije 1334. i 1501. godine (horvátul)
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum ... 545. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 189. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-2446.
- ↑ Gerić, Božidar. Srednjovjekovne utvrde na području Bjelovarsko-bilogorske županije - Bjelovarsko-bilogorska županija kroz povijest (horvát nyelven). BBŽ i Gradski muzej, Bjelovar, 23- 32. o. (2006)
Források[szerkesztés]
- A község hivatalos honlapja (horvátul)
- A község kulturális emlékei (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)
További információk[szerkesztés]
- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
