Čađavac (Nagypisznice)
| Čađavac | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Belovár-Bilogora |
| Község | Nagypisznice |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 43271 |
| Körzethívószám | (+385) 43 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 41 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 175 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 49′ 26″, k. h. 17° 06′ 45″Koordináták: é. sz. 45° 49′ 26″, k. h. 17° 06′ 45″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Čađavac falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Nagypisznicéhez tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Belovár központjától légvonalban 23, közúton 30 km-re délkeletre, községközpontjától 5 km-re északkeletre a Bilo-hegység déli lejtőin, a Čađavac- és Grebenska-patakok összefolyásánál fekszik.
Története[szerkesztés]
A falu neve a „čađav” (kormos) melléknévből származik, korommal belepett helyet jelöl. Valószínűleg a határában folyó patak nevéből tevődött át a településre. Területe a 17. század közepétől népesült be, amikor a török által elpusztított, kihalt területre folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Chaichavicza” néven találjuk. A település katonai közigazgatás idején a szentgyörgyvári ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Chagyavecz” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Chagyavecz” néven 32 házzal, 8 katolikus és 194 ortodox vallású lakossal találjuk.[3]
A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvát–Szlavónország részeként, Belovár-Kőrös vármegye Belovári járásának része volt. 1857-ben 187, 1910-ben 447 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 65%-a szerb, 20%-a magyar, 8%-a német, 7%-a horvát anyanyelvű volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 83%-a szerb, 5%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben 81 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak.
Lakossága[szerkesztés]
| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 187 | 244 | 270 | 341 | 442 | 447 | 494 | 485 | 254 | 298 | 294 | 236 | 204 | 165 | 116 | 81 |
Nevezetességei[szerkesztés]
Szent Tamás apostol tiszteletére szentelt pravoszláv kápolnája a falu közepén áll. A 18. században épített egyhajós, keletelt épület a nyugati homlokzat előtt álló harangtoronnyal.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum ...91. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 186. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források[szerkesztés]
További információk[szerkesztés]
- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
