Gornja Garešnica
| Gornja Garešnica | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Belovár-Bilogora |
| Község | Berek |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 43233 |
| Körzethívószám | (+385) 44 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 118 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 142 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 39′, k. h. 16° 49′Koordináták: é. sz. 45° 39′, k. h. 16° 49′ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Gornja Garešnica falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Berekhez tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Belovártól légvonalban 27, közúton 34 km-re délre, községközpontjától 13 km-re délre, a Monoszlói-hegység keleti lejtőin, a 26-os számú főút mentén, Šimljanik és Veliki Prokop között, a Garešnica-patak partján fekszik.
Története[szerkesztés]
A középkorban ez a vidék Garics várának uradalmához tartozott. A vár 12. és a 16. század között kiterjedt uradalom központja volt. Eredetileg a zágrábi püspökségé volt, majd királyi vár, Ákos Mikcs szlavón báné, Pécsi Pálé, azután ismét a királyé, a 15. században Tallóci Matkóé, de közben volt királynéi birtok is. A vár alatt a középkorban jelentős mezőváros is volt, melyet „Garyguasarhel”, azaz Garicsvásárhely néven említenek. Ennek megléte már 1256-ban bizonyos volt, amikor a vár közelében garicsi vendégnépeket (hospites) említenek. Pavičić horvát történész Garicsvásárhelyt a mai Gornja Garešnica területére helyezi, mely valóban a vár közelében található. A zágrábi püspökség plébániáinak 1334-es leírásban megemlítik a település Szűz Mária tiszteletére szentelt („beate Virginis de Garig”) templomát is. 1501-ben „Ghristophorus plebanus de Guzygdnycza” formában említik a falu Kristóf nevű plébánosát. 1517-ben „Garyghnycza” alakban említik magát a plébániát is.[2] A térséget 1544-ben Garics várának eleste után megszállta a török. A lakosság az ország biztonságosabb területeire menekült.
A mintegy száz évnyi török uralom után az elhagyatott területre a 17. századtól folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. Az első telepesek 1650 körül az ország délnyugati részéről érkeztek. 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Gorni Garesnica” néven szerepel. A Horvát határőrvidék részeként a Kőrösi ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Gornyi Garesnicza” néven találjuk.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Garesnicza” néven 160 házzal, 819 katolikus és 4 ortodox vallású lakossal találjuk.[4] A település 1809 és 1813 között francia uralom alatt állt.
A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország része, Belovár-Kőrös vármegye Garesnicai járásának része lett. A településnek 1857-ben 314, 1910-ben 427 lakosa volt. Lakói mezőgazdaságból, állattartásból éltek. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A háború után a fiatalok elvándorlása miatt lakossága folyamatosan csökkent. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben teljes lakossága horvát nemzetiségű volt. A délszláv háború idején mindvégig horvát kézen maradt. 2011-ben a településnek 157 lakosa volt.
Lakossága[szerkesztés]
| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 314 | 320 | 254 | 316 | 372 | 427 | 451 | 712 | 424 | 401 | 392 | 302 | 246 | 221 | 175 | 157 |
Nevezetességei[szerkesztés]
Szent Valentin tiszteletére szentelt kápolnája.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Josip Buturac: Popis srednjovjekovnih župa zagrebačbe županije 1334. i 1501. godine (horvátul)
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum ... 207. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 148 o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források[szerkesztés]
További információk[szerkesztés]
- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
