Koreničani
| Koreničani | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Belovár-Bilogora |
| Község | Đulovac |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 43531 |
| Körzethívószám | (+385) 43 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 208 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 190 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 38′ 46″, k. h. 17° 22′ 05″Koordináták: é. sz. 45° 38′ 46″, k. h. 17° 22′ 05″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Koreničani falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Đulovachoz tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Belovártól légvonalban 48, közúton 58 km-re délkeletre, Daruvár központjától légvonalban12, közúton 16 km-re északkeletre, községközpontjától légvonalban 5, közúton 6 km-re nyugatra, Nyugat-Szlavóniában, a Papuk-hegység északnyugati lejtőin, a Rajčevica-patak partján fekszik. Itt halad át a 34-es számú főút és a Barcs – Daruvár vasútvonal, melynek vasútállomása van a település északi részén.
Története[szerkesztés]
A térség a 17. század végén szabadult fel a török uralom alól. A kihalt területre a parlagon heverő földek megművelése és a határvédelem céljából a 18. század első felében Bosznia területéről telepítettek be új, szerb anyanyelvű lakosságot. Az első katonai felmérés térképén „Dorf Korenicza” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Korenichany (Dolnyi és Gornyi)” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Korenichani (Gorni és Dolni)” néven 96 házzal és 952 ortodox vallású lakossal találjuk.[3]
1857-ben 491, 1910-ben 1.070 lakosa volt. A 19. század végén az olcsó földterületek miatt jelentős magyar lakosság települt be a faluba. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 59%-a szerb, 19%-a magyar, 15%-a horvát anyanyelvű volt. A Magyar Királyságon belül Horvát–Szlavónország részeként, Pozsega vármegye Daruvári járásának része volt. Az I. világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, háború után a település a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 86%-a szerb és 9%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben 246 lakosa volt.
Lakossága[szerkesztés]
| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 491 | 576 | 553 | 853 | 870 | 1.070 | 858 | 791 | 684 | 701 | 639 | 514 | 409 | 328 | 317 | 246 |
Nevezetességei[szerkesztés]
- Szent Miklós ereklyéinek áthozatala tiszteletére szentelt pravoszláv temploma[6] a falu feletti temetőben áll. A templom elődjét 1745-ben fából építették valószínűleg egy még régebbi templom helyén. Felépülte után 1774-ben még egy fatemplom is épült a faluban. A mai falazott templom a 19. században épült. A II. világháborúban 1943-ban a partizánok súlyosan megrongálták, értékes berendezése akkor semmisült meg. A templom ma tárva-nyitva, belső berendezés nélkül áll. Tetőzete nagyon rossz állapotú.
- A református templomot a 19. század végén építették a faluba betelepülő magyarok. Ma már ez is nagyon rossz állapotban van, mivel nincs aki gondját viselje. A hívek részben elvándoroltak, részben beolvadtak a helyi lakosságba. A templomot mára a katolikus egyháznak adták át használatra.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... 335. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 27. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-5196.
Források[szerkesztés]
- A község hivatalos honlapja (horvátul)
- Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 9789537442071 (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)
További információk[szerkesztés]
- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
- Daruvár turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- A község rendezési terve (horvátul)
