Martinac (Csázma)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Martinac
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBelovár-Bilogora
KözségCsázma
Jogállás falu
Irányítószám 43240
Körzethívószám (+385) 44
Népesség
Teljes népesség73 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság175 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Martinac (Horvátország)
Martinac
Martinac
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 44′ 30″, k. h. 16° 43′ 50″Koordináták: é. sz. 45° 44′ 30″, k. h. 16° 43′ 50″

Martinac falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Csázmához tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Belovártól légvonalban 19, közúton 28 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 9, közúton 13 km-re keletre, a Monoszlói-hegység északi lejtőin fekszik. A falu belterülete melletti szántóföldeket nyugatról, keletről és délről is nagy kiterjedésű erdők határolják.

Története[szerkesztés]

A község legősibb települése, melynek templomát már 1091-ben, Álmos herceg uralkodása idején „Sanctus Martinus” néven említik. A falut magát 1232-ben és 1277-ben is említik az írásos források. 1334-ben Ivan gorai főesperes „ecclesia sancti Martini” néven említi Szent Mártonnak szentelt plébániatemplomát.[2] A falu a nevét is Szent Márton tiszteletére szentelt templomáról kapta. 1517-ben „Zenth Marton” néven szerepel. A 16. században a török elpusztította, akkori lakossága Ivanics környékére menekült.

A falu a török kiűzése után a 17. században, 1687 és 1692 között települt újra horvát katolikus lakossággal. 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Martinecz” néven szerepel. A Horvát határőrvidék részeként a Kőrösi ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Martinecz” a neve.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében ugyancsak „Martinecz” néven 56 házzal, 296 katolikus vallású lakossal találjuk.[4] A település 1809 és 1813 között francia uralom alatt állt.

A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország része, Belovár-Kőrös vármegye Csázmai járásának része lett. A településnek 1857-ben 258, 1910-ben 383 lakosa volt. Az 1918-as spanyolnátha járvány 35 halálos áldozatot követelt a településen. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A település elemi iskolája 1929-ben nyílt meg és 1981-ig működött. 1936 és 1941 között gazdaszövetkezet működött a faluban. Tűzoltószerházát 1936-ban építették. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A háború után a fiatalok elvándorlása miatt lakossága folyamatosan csökkent. A faluba 1958-ban vezették be az elektromos áramot, a Csázmáról ide vezető aszfaltos utat 1957 és 1972 között építették. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben teljes lakossága horvát volt. A délszláv háború idején mindvégig horvát kézen maradt. 2011-ben 73 lakosa volt, akik főként mezőgazdaságból éltek.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[5][6]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
258 222 210 257 341 383 408 544 518 507 421 283 219 139 114 73

Nevezetességei[szerkesztés]

Szent Márton tiszteletére szentelt római katolikus temploma a falu központjában áll. Amint azt keleti tájolása is mutatja a templom középkori eredetű, már a 11. században is említik. A középkori templomot a török elpusztította, de a horvát lakosság visszatelepítése után a régi helyén újjáépítették. Egyhajós épület sokszögzáródású szentéllyel, a nyugati homlokzat előtti zömök harangtoronnyal, melyet alacsony, kacsú toronysisakkal fedtek. A harangtorony érdekességei a biforámás ablakok és a négy oldalán kiképezett kis, kereszttel díszített oromzatok.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]