Donji Draganec

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Donji Draganec
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBelovár-Bilogora
KözségCsázma
Jogállás falu
Irányítószám 43245
Körzethívószám (+385) 44
Népesség
Teljes népesség139 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság130 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Donji Draganec (Horvátország)
Donji Draganec
Donji Draganec
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 47′ 00″, k. h. 16° 37′ 30″Koordináták: é. sz. 45° 47′ 00″, k. h. 16° 37′ 30″

Donji Draganec falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Csázmához tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Belovártól légvonalban 21, közúton 28 km-re délnyugatra, községközpontjától 5 km-re északra fekszik.

Története[szerkesztés]

Draganec temploma, mely a mai Gornji Draganec területén található az írott források tanúsága szerint már a középkorban állt. 1334-ben Ivan gorai főesperes a zágrábi püspökséghez tartozó plébániák között sorolja fel „primo ecclesia beate virginis de Chasma” alakban, mint a Csázma városán kívül, a mezőn („in campo”) található plébániát. 1347-ben a csázmai földeknél levő plébániaként („condam Dragani” néven) említik, majd 1444-ben, 1499-ben, 1501-ben, 1512-ben, 1513-ban, 1520-ban is szerepel írásos dokumentumokban. Templomát Szűz Mária tiszteletére szentelték és mindvégig a csázmai főesperességhez tartozott. A térséget 1552 körül szállta meg a török, ekkor semmisült meg a középkori templom is.

A mai falu a török kiűzése után a 17. században betelepített falvak közé tartozik. Az akkor még egységes Draganec település 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Draganecz” néven szerepel. A Horvát határőrvidék részeként a Kőrösi ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Draganecz” neve.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Draganecz (Vetus)” néven 31 házzal, 184 katolikus vallású lakossal találjuk.[3] A település 1809 és 1813 között francia uralom alatt állt.

A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország része, Belovár-Kőrös vármegye Csázmai járásának része lett. A településnek 1857-ben 234, 1910-ben 347 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben csaknem teljes lakossága (95%) horvát volt. A délszláv háború idején mindvégig horvát kézen maradt. 2011-ben 139 lakosa volt, akik főként mezőgazdaságból éltek.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
234 335 352 307 337 347 300 315 308 296 259 201 153 168 154 139

(1857-ben Draganec Stari, 1869-ben és 1880-ban Draganec néven.)

Nevezetességei[szerkesztés]

A Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1876-ban épült a 17. századi templom helyén, melyet rossz állapota miatt és mivel kicsinek is bizonyult előzőleg lebontottak. Az építés Vitković plébános idejében 1875-ben kezdődött, aki időközben elhunyt és a következő évben már az új plébános Marko Kolarić fejezte be. Felszentelése 1876. december 8-án történt. A templom Gornji Draganec központjában egy üres térség közepén áll, tájolása majdnem pontosan nyugat-keleti irányú. A szentély a középkori templomok tájolásának megfelelően kelet felé néz, a nyugati homlokzat felett áll a 30 méter magas harangtorony. Négy regiszteres orgonáját 1910-ben építették Mijo Heferer mester zágrábi műhelyében. A templomot belül 1942-ben festette ki Josip Podolšek. Négy oltára van, melyből a szentélyben álló főoltáron Mária látogatása Erzsébetnél, népies magyar nevén a Sarlós boldogasszony képe látható. Mellette két oldalt Szent Péter és Szent Pál apostolok szobrai állnak. Az oltár a templom építése idejében 1876-ban készült historizáló stílusban. A bal oldalon a Szentháromság 18. századi oltára áll Szent Flórián és Szent László szobraival. A jobb oldali mellékoltár Remete Szent Antalnak van szentelve, szintén 18. századi alkotás két női szent, Szent Notburga és Szent Apollónia szobraival. A bejáratnál áll a Fájdalmas Szűzanya oltára a Szent Sírral, Marija Gessner 1877-ben festett oltárképével. Oltárait 1996-ban Franjo Matešin festőművész teljesen felújította. A hajó jobb oldalán egy 1766-ban készített, fából faragott nagyon szép barokk szószék látható. A négy evangélista szobrai mellett Jézust, Szent Pétert, Keresztelő Szent Jánost és a tíz parancsolatot ábrázoló domborművek díszítik, legfelül pedig Mózes szobra látható. A harangtoronyban három harang található. Festett üvegablakait 2002-2003-ban cserélték. A plébániát legkésőbb a 14. században alapították, ma Gornji Draganec, Donji Draganec, Bojana Brdo, Komuševci, Sišćani, Vagovina és Zdenčec települések mintegy 1700 hívővel tartoznak hozzá.

Sport[szerkesztés]

Az NK Draganec labdarúgócsapata a megyei első osztályban szerepel.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]