Pobjenik
| Pobjenik | |
 | |
| A Monoszlói-hegység lejtői Pobjeniknél. | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Belovár-Bilogora |
| Község | Csázma |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 43240 |
| Körzethívószám | (+385) 44 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 181 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 120 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 42′ 38″, k. h. 16° 36′ 58″Koordináták: é. sz. 45° 42′ 38″, k. h. 16° 36′ 58″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Pobjenik témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Pobjenik falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Csázmához tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Belovártól légvonalban 28, közúton 36 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 5, közúton 6 km-re délre, Suhaja és Vrtlinska között, a Monoszlói-hegység lejtőin, a Ribnjacka-patak mentén fekszik.
Története[szerkesztés]
A térség török uralom alóli felszabadítása után a 17. században telepítették be. Első írásos említése 1679-ben az egyházi vizitáció okiratában történt. Szent Péternek szentelt templomát már a következő évben említik. A csázmai Mária Magdolna plébánia filiája volt. 1715-ben kísérlet történt egy önálló pobjeniki plébánia alapítására, de ez akkor mégsem jött létre. 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Pobienik” néven szerepel. A Horvát határőrvidék részeként a Kőrösi ezredhez tartozott. 1789-ben megalapították a vrtlinskai Szent Ilona plébániát, melynek Pobjenik is része lett. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Pobienik” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében ugyancsak „Pobienik” néven 134 házzal, 729 katolikus vallású lakossal találjuk.[3] A település 1809 és 1813 között francia uralom alatt állt.
A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország része, Belovár-Kőrös vármegye Csázmai járásának része lett. A településnek 1857-ben 732, 1910-ben 685 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben teljes lakossága horvát volt. A délszláv háború idején mindvégig horvát kézen maradt. 2011-ben 215 lakosa volt, akik főként mezőgazdaságból éltek.
Lakossága[szerkesztés]
| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 732 | 764 | 654 | 660 | 676 | 685 | 660 | 654 | 643 | 606 | 539 | 364 | 291 | 258 | 259 | 215 |
Nevezetességei[szerkesztés]
Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt római katolikus temploma a 17. század közepén épült.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum ... 515. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 151. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források[szerkesztés]
- Csázma város hivatalos oldala (horvátul)
- Csázma turisztikai irodájának oldala (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)
- A vrtlinskai Szent Ilona plébánia hivatalos oldala (horvátul)
További információk[szerkesztés]
- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
