Prgomelje (Belovár)
| Prgomelje | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Belovár-Bilogora |
| Község | Belovár |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 43252 |
| Körzethívószám | (+385) 43 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 599 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 115 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 53′ 17″, k. h. 16° 45′ 01″Koordináták: é. sz. 45° 53′ 17″, k. h. 16° 45′ 01″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Prgomelje falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Belovár községhez tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Belovár központjától légvonalban 7, közúton 9 km-re nyugatra, Gudovac és Rajić között fekszik.
Története[szerkesztés]
Neve a régi „prgu mljeti” (pirított őrlemény) kifejezésből, illetve az abból képzett személynévből származik. Régen ugyanis a szegény emberek gyakran fogyasztottak pirított gabonából (főként árpából) készített ételeket, illetve ital gyanánt kávé helyett is használták. A falu akkor keletkezett, amikor a török uralom után a 17. századtól a kihalt területre folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. A település 1774-ben az első katonai felmérés térképén a falu „Dorf Pergomelye” néven szerepel. A település katonai közigazgatás idején a kőrösi ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Pergomelje” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Bergomely” néven 39 házzal, 65 katolikus és 152 ortodox vallású lakossal találjuk.[3]
A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország részeként, Belovár-Kőrös vármegye Belovári járásának része volt. Görög katolikus plébániáját 1897-ben alapították. 1857-ben 753, 1910-ben 880 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 54%-a horvát, 46%-a szerb anyanyelvű volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 72%-a horvát, 22%-a szerb nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 696 lakosa volt.
Lakossága[szerkesztés]
| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 753 | 893 | 829 | 689 | 780 | 880 | 959 | 987 | 882 | 862 | 845 | 759 | 701 | 646 | 727 | 696 |
(Az 1869-es és az 1880-as adat Breza lakosságát is tartalmazza.)
Nevezetességei[szerkesztés]
Szent Péter apostol tiszteletére szentelt római katolikus temploma a falu központjában a főút mellett áll. Egyhajós épület keleti tájolású szentéllyel, harangtorny a nyugati homlokzat előtt áll. Piramis alakú toronyisak fedi. A rojcsai Szentháromság plébánia filiája.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum ... 503. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 148. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források[szerkesztés]
- Belovár város hivatalos honlapja (horvátul)
- A rojcsai plébánia honlapja (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)
- A Prgomet személynév magyarázata (horvátul)
További információk[szerkesztés]
- Belovár története a város alapításáig. (horvátul)
- A község kulturális emlékei (horvátul)
- A bjevolár-kőrösi püspökség honlapja (horvátul)
- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
