Mali Grđevac
| Mali Grđevac | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Belovár-Bilogora |
| Község | Nagygordonya |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 43270 |
| Körzethívószám | (+385) 43 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 0 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 150 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 46′ 20″, k. h. 17° 10′ 16″Koordináták: é. sz. 45° 46′ 20″, k. h. 17° 10′ 16″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Mali Grđevac falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Nagygordonyához tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Belovár központjától légvonalban 33, közúton 42 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 9, közúton 12 km-re keletre a Bilo-hegység délnyugati lejtőin, a Grđevica-patak mentén fekszik.
Története[szerkesztés]
A település határában a történelem előtti emberi jelenlétre utaló leletek kerültek elő. Területe a 17. század közepétől népesült be, amikor a török által elpusztított, kihalt területre folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Mali Gergyevecz” néven találjuk. A település katonai közigazgatás idején a szentgyörgyvári ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Gergyevecz (Mali)” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Gergyevecz (Mali)” néven 43 házzal, 13 katolikus és 222 ortodox vallású lakossal találjuk.[3]
A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvát-Szlavónország részeként, Belovár-Kőrös vármegye Grubisno Poljei járásának része volt. 1857-ben 262, 1910-ben 562 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 80%-a szerb, 3%-a horvát, 16%-a magyar anyanyelvű volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett.
1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 85%-a szerb nemzetiségű volt. A délszláv háború kirobbanása után szerb szabadcsapatok ellenőrizték. 1991. november 2-án az Otkos 10 hadművelet harmadik napján foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság elmenekült. 2011-ben mindössze 6 lakosa volt.
Lakossága[szerkesztés]
| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 262 | 311 | 304 | 504 | 567 | 562 | 535 | 524 | 317 | 349 | 288 | 286 | 240 | 205 | 13 | 6 |
Nevezetességei[szerkesztés]
Szent Demeter tiszteletére szentelt pravoszláv parochiális temploma. A településen már 1796-ban említenek egy fatemplomot. A mai templomot később építették. 1932-ig Velika Pisanicához tartozott, ekkor a falunak önálló parókiája lett. A délszláv háború idejében ismeretlenek súlyosan megrongálták. Értékes ikonosztáza és berendezése megsemmisült.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum ...199. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 187. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források[szerkesztés]
- A község hivatalos honlapja[halott link] (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)
- Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 9789537442071 (horvátul)
További információk[szerkesztés]
- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
