Mali Grđevac

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Mali Grđevac
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBelovár-Bilogora
KözségNagygordonya
Jogállás falu
Irányítószám 43270
Körzethívószám (+385) 43
Népesség
Teljes népesség 6 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság150 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Mali Grđevac (Horvátország)
Mali Grđevac
Mali Grđevac
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 46′ 10″, k. h. 17° 10′ 10″Koordináták: é. sz. 45° 46′ 10″, k. h. 17° 10′ 10″

Mali Grđevac falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Nagygordonyához tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Belovár központjától légvonalban 33, közúton 42 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 9, közúton 12 km-re keletre a Bilo-hegység délnyugati lejtőin, a Grđevica-patak mentén fekszik.

Története[szerkesztés]

A település határában a történelem előtti emberi jelenlétre utaló leletek kerültek elő. Területe a 17. század közepétől népesült be, amikor a török által elpusztított, kihalt területre folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Mali Gergyevecz” néven találjuk. A település katonai közigazgatás idején a szentgyörgyvári ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Gergyevecz (Mali)” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Gergyevecz (Mali)” néven 43 házzal, 13 katolikus és 222 ortodox vallású lakossal találjuk.[3]

A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvát-Szlavónország részeként, Belovár-Kőrös vármegye Grubisno Poljei járásának része volt. 1857-ben 262, 1910-ben 562 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 80%-a szerb, 3%-a horvát, 16%-a magyar anyanyelvű volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett.

1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 85%-a szerb nemzetiségű volt. A délszláv háború kirobbanása után szerb szabadcsapatok ellenőrizték. 1991. november 2-án az Otkos 10 hadművelet harmadik napján foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság elmenekült. 2011-ben mindössze 6 lakosa volt.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
262 311 304 504 567 562 535 524 317 349 288 286 240 205 13 6

Nevezetességei[szerkesztés]

Szent Demeter tiszteletére szentelt pravoszláv parochiális temploma. A településen már 1796-ban említenek egy fatemplomot. A mai templomot később építették. 1932-ig Velika Pisanicához tartozott, ekkor a falunak önálló parókiája lett. A délszláv háború idejében ismeretlenek súlyosan megrongálták. Értékes ikonosztáza és berendezése megsemmisült.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]