Galovac (Belovár)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Galovac
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBelovár-Bilogora
KözségBelovár
Jogállás falu
Irányítószám 43000
Körzethívószám (+385) 43
Népesség
Teljes népesség 457 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság110 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Galovac (Horvátország)
Galovac
Galovac
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 50′ 40″, k. h. 16° 51′ 10″Koordináták: é. sz. 45° 50′ 40″, k. h. 16° 51′ 10″

Galovac falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Belovár községhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Belovár központjától légvonalban 6, közúton 7 km-re délre, Malo Korenovo, Novi Pavljani és Obrovnica között, a Grabovac-patak partján fekszik.

Története[szerkesztés]

A helyi hagyomány szerint a falu már a középkorban is létezett. Általában az 1334-ben a plébániák között említett Mosnya nevű településsel azonosítják, de más mértékadó forrás (Josip Buturac) szerint a középkori Mosnya a mai Šandrovacnak felel meg. A mai falu török uralom után jött létre. A 17. századtól a kihalt területre folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. 1774-ben az első katonai felmérés térképén a falu „Dorf Galovecz” néven szerepel. A település katonai közigazgatás idején a kőrösi ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Gallovecz” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Gallovecz” néven 56 házzal, 219 horvát és 61 ortodox vallású lakossal találjuk.[3]

A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország részeként, Belovár-Kőrös vármegye Belovári járásának része volt. 1857-ben 374, 1910-ben 735 lakosa volt. A 20. század elején Khuen-Héderváry Károly első miniszterelnöksége alatt Zala megyéből, főként Nagykanizsa környékéről érkezett jelentős számú magyar lakosság telepedett meg itt. A helyi iskola kezdetei is a magyar lakosság érkezésével függnek össze. A magyar közösségnek köszönhetően 1908-ban kétosztályos iskola nyílt a településen. A tanítási nyelv a magyar volt. A költségeket a budapesti Julián Egyesület viselte, melyet Széchenyi Béla gróf hozott létre Horvát-Szlavónország magyar szórványtelepülései (kb. 200 ezer magyar), valamint a folyami hajósok és gyermekeik nemzeti, társadalmi és művelődési gondozására, gazdasági támogatására. 1916-ban az iskola tanárai Deák Sándor és Deák Etelka voltak. Az iskola 1919-ben a magyar fennhatóság végével szűnt meg.

Az 1910-es népszámlálás szerint a falu lakosságának 49%-a szerb, 42%-a magyar, 8%-a horvát anyanyelvű volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 61%-a horvát, 24%-a szerb nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 457 lakosa volt.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
374 438 396 642 649 735 755 775 635 652 682 616 549 487 508 457

Nevezetességei[szerkesztés]

Kápolnája a falu közepén, közvetlenül az iskola mellett áll. Egyhajós, négyszög alaprajzú épület, nyugatra néző szentéllyel, nagyméretű, félköríves ablakokkal.

Oktatás[szerkesztés]

A belovári 3-as számú elemi iskola területi tagozata működik a településen.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]