Đurđic (Ivanska)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Đurđic
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBelovár-Bilogora
KözségIvanska
Jogállás falu
Irányítószám 43231
Körzethívószám (+385) 44
Népesség
Teljes népesség 203 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság155 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Đurđic (Horvátország)
Đurđic
Đurđic
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 47′ 30″, k. h. 16° 50′ 30″Koordináták: é. sz. 45° 47′ 30″, k. h. 16° 50′ 30″

Đurđic (magyarul: Gyurgyic) falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Ivanskához tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Belovártól légvonalban 12, közúton 20 km-re délre, községközpontjától 4 km-re keletre, Ivanska és a Nartai tórendszer között fekszik.

Története[szerkesztés]

A település és plébániája már a középkorban is létezett. 1334-ben a Zágrábi egyházmegyéhez tartozó plébániák összeírásában „ecclesia beati Georgii” alakban említik. 1501-ben Bálint nevű plébánosát „Valentinus plebanus de Hemovcz” néven említik.[2] A falu középkori Hemovec neve már korábban, 1400-ban és 1499-ben is szerepel. A települést és középkori templomát 1552-ben elpusztította a török. A lakosság az ország biztonságosabb északnyugati területeire menekült. A térség ezt követően közel száz évig lakatlan volt.

A falut a török kiűzése után a 17. század közepén katolikus horvát lakossággal telepítették be. 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Gyurgyicz” néven szerepel. Nevét Szent György tiszteletére szentelt templomáról kapta. A Horvát határőrvidék részeként a Kőrösi ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Gyurgyicz” a neve.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében ugyancsak „Gyurgyicz” néven 81 házzal, 412 katolikus vallású lakossal találjuk.[4] A település 1809 és 1813 között francia uralom alatt állt.

A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország része, Belovár-Kőrös vármegye Belovári járásának része lett. A településnek 1857-ben 410, 1910-ben 455 lakosa volt. Lakói mezőgazdaságból, állattartásból éltek. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A háború után a fiatalok elvándorlása miatt lakossága folyamatosan csökkent. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 98%-a horvát nemzetiségű volt. A délszláv háború idején mindvégig horvát kézen maradt. 1993 óta az önálló Ivanska község része, azelőtt Csázma községhez tartozott. 2011-ben a településnek 203 lakosa volt.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[5][6]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
410 378 399 435 403 455 445 418 488 465 512 459 354 282 258 203

Nevezetességei[szerkesztés]

Szent György vértanú tiszteletére szentelt római katolikus kápolnája középkori eredetű, már 1334-ben említik. A középkori templomot lerombolta a török és csak a 17. században betelepülő horvát lakosság építette újjá barokk stílusban. 1701-ben a štefanjei plébánia részeként említik újra. Kisméretű, keletelt, egyhajós épület félköríves szentéllyel, fa harangtoronnyal. Az épület védett műemlék.

Kultúra[szerkesztés]

  • A település gazdag népi hagyományokkal rendelkezik. Ma is őrzik a "Đurđara" népszokását. Szent György nap alkalmából fiatalok friss hajtású bükkfaágakból font kosárral énekelve járják a falu házait köszöntve az ott élőket. Szent György napi dalokat énekelnek.
  • 1931-ben alapították az Ogranak művelődési egyesületet, melyet 2005-ben KUD "Sloga-Đurđic" néven alapítottak újra. Ma tíz idősebb és 28 fiatal taggal, valamint 5 fős tamburazenekarral működik.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]