Nevinac
| Nevinac | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Belovár-Bilogora |
| Község | Nova Rača |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 43272 |
| Körzethívószám | (+385) 43 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 172 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 120 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 48′ 52″, k. h. 16° 54′ 12″Koordináták: é. sz. 45° 48′ 52″, k. h. 16° 54′ 12″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nevinac témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Nevinac falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Nova Račához tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Belovár központjától légvonalban 10, közúton 13 km-re délkeletre, községközpontjától 5 km-re északnyugatra, a Bilo-hegység déli lejtői alatti enyhén dombos síkságon, a Severinska-patak partján fekszik.
Története[szerkesztés]
A falu a 17. századtól népesült be, amikor a török által elpusztított, kihalt területre folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Nevinecz” néven szerepel. A település katonai közigazgatás idején a szentgyörgyvári ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Nevinecz” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Nevinecz” néven 44 házzal, 258 katolikus vallású lakossal találjuk.[3]
A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvát–Szlavónország részeként, Belovár-Kőrös vármegye Belovári járásának része volt. 1857-ben 267, 1910-ben 350 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint a falu lakosságának 98%-a horvát anyanyelvű volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 97%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 203 lakosa volt.
Lakossága[szerkesztés]
| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 267 | 300 | 315 | 327 | 346 | 350 | 326 | 348 | 288 | 311 | 310 | 275 | 237 | 220 | 239 | 203 |
Nevezetességei[szerkesztés]
Alexandriai Szent Katalin tiszteletére szentelt római katolikus temploma[6] a 19. század végén épült a korábbi, 18. századi templom helyén neogótikus és neoromán stílusban. A régi templomból csak a harangtorony alsó részei maradtak fenn. A templom keletelt, latinkereszt alaprajzú, egyhajós épület szűkebb, sokszögzáródású szentéllyel, melyet kívülről támpillérek támasztanak. A harangtorony a nyugati homlokzat előtt áll. A templombelső csehsüveg boltozatos, a kórust márványoszlopok tartják. Berendezése az építés idejéből származik.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum ... 461. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 188. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-2102.
Források[szerkesztés]
- A község hivatalos honlapja (horvátul)
- A község kulturális emlékei (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)
További információk[szerkesztés]
- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
