Nevinac

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Nevinac
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBelovár-Bilogora
KözségNova Rača
Jogállás falu
Irányítószám 43272
Körzethívószám (+385) 43
Népesség
Teljes népesség 203 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság120 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Nevinac (Horvátország)
Nevinac
Nevinac
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 48′ 50″, k. h. 16° 54′ 00″Koordináták: é. sz. 45° 48′ 50″, k. h. 16° 54′ 00″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nevinac témájú médiaállományokat.

Nevinac falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Nova Račához tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Belovár központjától légvonalban 10, közúton 13 km-re délkeletre, községközpontjától 5 km-re északnyugatra, a Bilo-hegység déli lejtői alatti enyhén dombos síkságon, a Severinska-patak partján fekszik.

Története[szerkesztés]

A falu a 17. századtól népesült be, amikor a török által elpusztított, kihalt területre folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Nevinecz” néven szerepel. A település katonai közigazgatás idején a szentgyörgyvári ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Nevinecz” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Nevinecz” néven 44 házzal, 258 katolikus vallású lakossal találjuk.[3]

A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvát–Szlavónország részeként, Belovár-Kőrös vármegye Belovári járásának része volt. 1857-ben 267, 1910-ben 350 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint a falu lakosságának 98%-a horvát anyanyelvű volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 97%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 203 lakosa volt.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
267 300 315 327 346 350 326 348 288 311 310 275 237 220 239 203

Nevezetességei[szerkesztés]

Alexandriai Szent Katalin tiszteletére szentelt római katolikus temploma a 19. század végén épült a korábbi, 18. századi templom helyén neogótikus és neoromán stílusban. A régi templomból csak a harangtorony alsó részei maradtak fenn. A templom keletelt, latinkereszt alaprajzú, egyhajós épület szűkebb, sokszögzáródású szentéllyel, melyet kívülről támpillérek támasztanak. A harangtorony a nyugati homlokzat előtt áll. A templombelső csehsüveg boltozatos, a kórust márványoszlopok tartják. Berendezése az építés idejéből származik.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]