Maglenča

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Maglenča
Maglenča látképe
Maglenča látképe
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBelovár-Bilogora
KözségVeliko Trojstvo
Jogállás falu
Irányítószám 43226
Körzethívószám (+385) 43
Népesség
Teljes népesség 316 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság145 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Maglenča (Horvátország)
Maglenča
Maglenča
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 55′ 00″, k. h. 16° 56′ 00″Koordináták: é. sz. 45° 55′ 00″, k. h. 16° 56′ 00″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Maglenča témájú médiaállományokat.

Maglenča falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Veliko Trojstvo községhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Belovártól légvonalban 7, közúton 9 km-re északkeletre, községközpontjától 2 km-re délre, a Bilo-hegység nyugati lejtőin, a Cernaja-patak partján fekszik.

Története[szerkesztés]

A település már a középkorban egyházas hely volt. Szentháromság plébániáját 1334-ben „ecclesia sancte trinitatis” néven említik. 1479-ben templomának említésekor „Myglecz” néven szerepel. 1501-ben „Meglech” alakban említik Valentin nevű plébénosával együtt.[2] A térséget 16. század végén szállta meg a török. A török megszállás teljesen megváltoztatta az itteni táj képét. A lakosság legnagyobb része az ország biztonságosabb részeire menekült, másokat rabságba hurcoltak. Ezután ez a vidék több évtizedre lakatlanná vált.

A mai falu akkor keletkezett, amikor a török uralom után a 17. századtól a területre folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. A település 1774-ben az első katonai felmérés térképén a falu „Dorf Maglenicha” néven szerepel. A település katonai közigazgatás idején a szentgyörgyi ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Maglencha” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Maglencha” néven 22 házzal, 124 katolikus vallású lakossal találjuk.[4]

A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország részeként, Belovár-Kőrös vármegye Belovári járásának része volt. 1857-ben 135, 1910-ben 314 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 70%-a horvát, 22%-a magyar, 8%-a szerb anyanyelvű volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A háború után a fiatalok elvándorlása miatt lakossága folyamatosan csökkent. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 94%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 316 lakosa volt.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[5][6]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
135 129 131 145 184 314 363 513 514 563 550 450 417 375 362 316

Nevezetességei[szerkesztés]

Szent Flórián tiszteletére szentelt régi római katolikus kápolnáját 1893-ban említik először. 1971-ben újat építettek helyette, melyet utoljára 1997-ben újítottak fel.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]