Ljudevit Selo

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Ljudevit Selo
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBelovár-Bilogora
KözségDaruvár
Jogállás falu
Irányítószám 43500
Körzethívószám (+385) 43
Népesség
Teljes népesség 252 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság140 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Ljudevit Selo (Horvátország)
Ljudevit Selo
Ljudevit Selo
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 36′ 10″, k. h. 17° 11′ 15″Koordináták: é. sz. 45° 36′ 10″, k. h. 17° 11′ 15″

Ljudevit Selo (1900-ig Lipovac, 1971-ig Ljudevitino Selo, németül: Luisendorf, csehül: Lipovec) falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Daruvárhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Belovártól légvonalban 42, közúton 52 km-re délkeletre, Daruvár központjától 3 km-re északnyugatra, Nyugat-Szlavóniában, a Toplica és Široki-patakok összefolyásánál fekszik.

Története[szerkesztés]

A település a 19. század elején keletkezett erdőirtással és mocsárlecsapolással, pravoszláv vlachok betelepítésével. Nevét a terület birtokosa, gróf daruvári Jankovich Gyula feleségéről, az Iváncon született Montbel Lujza Máriáról (Marie Louise de Montbel, 1836-1923) kapta. A francia származású családból származó grófnő édesanyja a fiatalon elhunyt Sigray Anna grófnő, apja Montbel Vilmos Izidor (Guillaume-Isidore Baron de Montbel) Bourbon-párti royalista politikus volt. A második katonai felmérés térképén „Lipovac (Luisendorf)” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Lipovacz” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Lipovacz” néven 16 házzal és 107 ortodox vallású lakossal találjuk.[3]

A Magyar Királyságon belül Horvát–Szlavónország részeként, Pozsega vármegye Daruvári járásának része volt. 1857-ben 58, 1910-ben 290 lakosa volt. A 19. század végén és a 20. század elején (1861 és 1909 között) az olcsó földterületek miatt és a jobb megélhetés reményében jelentős számú cseh és magyar lakosság telepedett le itt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 57%-a cseh, 23%-a magyar, 19%-a német anyanyelvű volt. Az I. világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, háború után a település a szocialista Jugoszláviához tartozott. A település 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 71%-a cseh, 24%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 252 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal, állattartással foglalkoztak.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
58 146 158 212 265 290 269 185 236 234 217 195 218 262 253 252

Nevezetességei[szerkesztés]

Szent Vaclav tiszteletére szentelt római katolikus kápolnáját a 19. század végén a betelepülő csehek építették a falu közepén az iskolával szemben. Négyszög alaprajzú épület félköríves szentéllyel, a homlokzat előtt álló, piramis alakú sisakkal fedett harangtoronnyal.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]