Megyericsei János

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Megyericsei János
Született 1470
Megyericse
Elhunyt 1517 (46-47 évesen)
Állampolgársága magyar
Foglalkozása költő

Megyericsei János (Megyericse, 1470? – 1517) magyarországi latin nyelvű költő, epigráfus.

Élete[szerkesztés]

Janus Pannonius és Garázda Péter mellett a humanista költőtriász tagjaként vált ismertté. Vitéz János, illetve Janus Pannonius rokona volt, ami sokat lendített pályáján. A kolozsi kanonoki és főesperesi tisztségeket is betöltötte, de javadalmai Gyulafehérvárott is voltak.

Elsőként gyűjtötte a római feliratokat Erdélyben. Ő azonosította az ókori Sarmisegethusa helyét. Epigráfiai gyűjteménye megmaradt, és később Theodor Mommsen epigráfiai alapművébe is bekerült.

Művei[szerkesztés]

  • Költői hagyatéka elveszett, de gyulafehérvári sírjának verses felirata fennmaradt, amely alighanem saját szerzeménye. Magyarra Tóth István fordította.

Források[szerkesztés]

  • Annalecta novaed. Eugenius Ábel, Stephanus Hegedűs, Budapest, MTA, 1903, 295–296.
  • Tóth István: Phoebus forrása', Nagyvárad, Literator, 1996, 32–33.