Szalkszentmárton

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Solymári (vitalap | szerkesztései) 2021. május 8., 13:49-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (indokolatlan nagybetűzés ki)
Szalkszentmárton
Szalkszentmárton címere
Szalkszentmárton címere		 Szalkszentmárton zászlaja
Szalkszentmárton zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióDél-Alföld
VármegyeBács-Kiskun
JárásKunszentmiklósi
Jogállásközség
PolgármesterKáposztás Tibor (független)[1]
Irányítószám6086
Körzethívószám76
Népesség
Teljes népesség2771 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség34 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület82,08 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 58′, k. h. 19° 01′Koordináták: é. sz. 46° 58′, k. h. 19° 01′
Szalkszentmárton (Bács-Kiskun vármegye)
Szalkszentmárton
Szalkszentmárton
Pozíció Bács-Kiskun vármegye térképén
Szalkszentmárton weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szalkszentmárton témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Szalkszentmárton község Bács-Kiskun megye Kunszentmiklósi járásában.

Fekvése

A megye északi részén, a Kiskunság nyugati szélén, a Duna bal partján fekszik, attól 4 kilométerre. Budapesttől és Kecskeméttől egyaránt ~60 kilométer választja el. A település lapos határa a Duna ártere volt. Az új Pentele híd átadása óta a község közúton mindössze 25 kilométerre van a térség legnagyobb városának számító Dunaújvárostól.

A szomszédos települések: észak felől Tass, kelet felől Kunszentmiklós-Bösztörpuszta, dél felől Dunavecse, nyugat felől pedig Dunaújváros.

Szalkszentmártontól a Dunáig az ártérben kavicsbányászattal foglalkoznak. Több tó is kialakult a kavicskitermelés folytán, ezek a horgászatot kedvelők kitűnő kirándulóhelyei.

Megközelítése, közlekedése

A község nyugati határában halad el az 51-es főút, így ez a legfontosabb közúti megközelítési útvonala; Szabadszállással az 5213-as út köti össze.

2007-ig, ameddig a Kunszentmiklós-Tass–Dunapataj-vasútvonal működött, Szalkszentmárton vonattal is elérhető volt, Kunszentmiklóshoz képest az első megállási pont volt a vonal itteni megállóhelye. A vonal bezárása óta a község közösségi közlekedéssel csak autóbuszon közelíthető meg. Jelenleg a Volánbusz Kalocsa–Kunszentmiklós, Dunaegyháza–Kecskemét, Kunszentmiklós–Dunaújváros, Budapest–Kalocsa és Budapest–Baja járatai biztosítanak közlekedési kapcsolatokat az itt élők számára, e járatoknak köszönhetően a környező nagyvárosok jól megközelíthetőek.

A Duna túlpartján elterülő településekkel korábban kompjárat kötötte össze Szalkszentmártont, ez a járat a Pentele híd megépítésével egyidejűleg megszűnt.

Története

Kedvező adottságai miatt már az őskorban is éltek itt emberek.

A régi iratok három falut említenek: Szalk, Szentmárton és Kis Csaba. Ezek közül Szalk volt a legnépesebb. A település Szalk és Szentmárton (Lovászfölde) összeolvadásából alakult ki.

Szalk

Szalk nevét az oklevelek 1317-ben említik először, ekkor Solk alakban írták, s a Szalki nemesek birtokolták. 1317-1318-ban az örökös nélkül elhalt Szalki András itteni földjét Károly Róbert király Chata fia Becsei Imrének adományozta, Szent Mihály templomával együtt.

A templomot 1317-től jelölik a Zichy család írásos forrásai. 1320-tól jegyezték okleveleken. A Szalk faluban élőket egy bizonyos Márton kovács az árvíz ideje alatt kimentette, ezért szentté avatták.[forrás?]

1320-ban Becsei Imre 50 M-ért megvette Szalki Mihály és fiai itteni birtokát is, körülhatárolták, s még ugyanez évben megvette Szalki Mihálytól a Szalkból kihasított Petlend földet is Lovász (Szentmárton) és Beledülése között. A másik falut, Szentmártont három évvel később, 1320-ban említik először okleveleken.

1324-ben Beledülése földet vásárolta meg Becsei Imre. 1325-ben Wgrinus és fiai adták el itteni szerzett részüket 20 M-ért ugyancsak Becsei Imrének. 1332-ben papja 5 garas pápai tizedet fizetett.

Szalk és Szent Márton falvakat a tizenöt éves háború során lerombolták. A 17. században, amikor a terület újra benépesült, kissé módosult a települések fekvése. Szalkszentmártonon klasszicista, barokk, késői barokk, középkori stílusú épületeket találunk a központban. Sok tornácos parasztházat építettek a 18. századtól a 20. századig. 1775-ben emelték a késő barokk stílusú, vakárkádos szalkszentmártoni református templomot. 1822-ben épült a szalkszentmártoni gabonatároló műemlék épülete.

Szalkszentmárton címere 1842-ből való.

Szentmárton

Szentmárton (Lovász, Lovászfölde) nevét az oklevelek 1320-ban említik először, Lowaz alakban. Eredetileg királyi lovászok faluja lehetett, melyet utóbb Szent Mártonnak szentelt templomáról neveztek el. 1324-ben Becsei Imre birtokaként szerepel.

Az épített környezet megőrzéséért 2000-ben a község „Európa díjat” kapott.

Európai viszonylatban is ritka látvány a szigorúan zárt faluközpont, benne a falusi klasszicista építészet egyik remeke, a Jókai utcában található községháza műemlék épülete. A Festetics-uradalom 1821. évi leírása szerint az akkor mezővárosi rangot élvező Szalkszentmárton városházája eredetileg a vendégfogadó (ma Petőfi Sándor Emlékkiállítás) helyén állt, azonban ez leégett. A tűzvészt követően egy telekcserére került sor, és az egykori városháza helyén a nagy vendégfogadót építették fel. Az új városházát pedig egy másik helyen kezdték meg kialakítani, ahol eredetileg az uradalmi kocsma állt. A ma is látható és ma is községházaként funkcionáló épületet a kocsma alapfalaira és pincéjére építették fel. Mivel az uradalmi kocsma már 1790-ben is állt, a városházát még a 18. században kellett, hogy építsék. A bejárati ajtó fölött vöröses márványtáblába vésve 1842-es évszám olvasható, mely valószínűleg a Festetics család által végrehajtott felújítás, vagy újjáépítés dátumaként értelmezhető.

A Jókai utca másik jellegzetes épülete az 1810-ben épült beálló vendégfogadó és mészárszék, melynek falára 1901-ben márvány emléktábla került, annak emlékére, hogy Petőfi Sándor családjának, a Petrovics családnak a lakhelye volt 1845 és 1846 között. Petőfi a felvidéki utazása után, 1845. július 12-én érkezett először a szülői házhoz. Ekkor született a Fekete kenyér című, első szalkszentmártoni verse. Költeményei alatt 112-szer olvasható keletkezési helyként Szalkszentmárton neve. Itt íródott két drámája (Zöld Marci, Tigris és hiéna) és egy regénye (A hóhér kötele) is. Amikor a szülők egy éves bérlete megszűnt, a családnak távoznia kellett. A távozás előtti napon a vendégfogadó udvarán árverést tartottak a Petrovics család ingóságai fölött; ezek nagy része dobra került, ám ma az Emlékkiállítás őrzi őket. A több mint két évszázadot megért épület ellenállva a változtatási törekvéseknek, az idő folyamán csupán kevés átalakításon esett át. Eredeti funkcióját egészen 1949-ig őrizte meg.

Műemlék az 1775-ben épült főtéren álló kései barokk református templom. A templom érdekessége több 18. századi berendezés: a Mózes-szék, úrasztalába beépített ón keresztelő medence és a papi szék. A Szalkszentmártoni Református Egyházközség lelkipásztora 2012 óta Alföldy-Boruss Dániel.

A Szent Márton-szobrot 2000-ben avatták fel a központban. A Munkácsy-díjas Marton László több szobrot is készített Szalkszentmártonnak, egyik alkotása a világháborúkban elesett hősöknek készült 210 nevet felsoroló 1996-os páros emlékmű.

1944. november 2-án az első szovjet csapatok Szabadszállás felől érkeztek. A további csapatokkal több ezren megszállták Szalkszentmártont. A délről érkező szovjetek Budapest irányába haladtak tovább. 30 000 katonával állomásoztak Szalkszentmárton térségében. Szalkszentmárton-Dunapentele magasságában a Dunánál hídfőállást hoztak létre. A Duna bal oldalánák a szovjetek hídfőállását hoztak létre. A Duna bal oldalánál a szovjetek beásták magukat. A Dunáig orosz vasutat hoztak létre. Német és magyar tüzérség Dunapentelénél és Dunaföldvárnál meghiúsította a szovjetek hídfőállás létrehozásának próbálkozásait. Sok orosz halt meg a csatákban.

1957-ben szentelték fel a szalkszentmártoni római katolikus templomot. 1968-ban kerültek elő a Szent Mihály templomnak az alapjai. 1973-ban megalakult a népi tánccsoport.

A Kiskunsági-főcsatornánál nyaranta idelátogató vendégek főként hétvégi turisták, akiket a horgászat csábít a zöld övezetbe.

Közélete

Polgármesterei

  • 1990–1994: Aranyi János (független)[3]
  • 1994–1998: Aranyi János (független)[4]
  • 1998–2002: Aranyi János (független)[5]
  • 2002–2006: Aranyi János (független)[6]
  • 2006–2010: Aranyi János (független)[7]
  • 2010–2014: Káposztás Tibor (független)[8]
  • 2014–2019: Káposztás Tibor (független)[9]
  • 2019-től: Káposztás Tibor (független)[1]

Igazgatása, programok

Szalkszentmártonon fáklyás felvonulást szoktak rendezni, 2013. március 11-én a Múzeumbaráti Kör szervezte. A Márton-napi felvonulást november 11-én rendezik meg, emellett falunapot is tartanak.[10] A szalkszentmártoni református templomban jótékonysági koncerteket szoktak rendezni, a befolyt összeggel a belvízkárosultakat is támogatták.

Népesség

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2023 között
Lakosok száma
2879
2851
2752
2869
2831
2771
201320142018202120222023
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 91,6%-a magyarnak, 3,3% cigánynak, 0,3% németnek, 0,3% románnak, 0,2% ukránnak mondta magát (8,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 28,1%, református 37,2%, evangélikus 0,9%, görögkatolikus 0,1%, felekezeten kívüli 14,9% (17,6% nem nyilatkozott).[11]

Nevezetességei

  • Petőfi Sándor Emlékkiállítás
  • Petőfi Sándor-szobor
  • Szent Márton tér
  • Szent Márton-szobor
  • 56-os emlékmű
  • I. világháborús emlékmű
  • II. világháborús emlékmű
  • Szalkszentmártoni Református templom
  • Szalkszentmártoni katolikus templom[12]

Képgaléria

Jegyzetek

  1. ↑ a b Szalkszentmárton települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. február 4.)
  2. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
  3. ↑ Szalkszentmárton települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  4. ↑ Szalkszentmárton települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. február 4.)
  5. ↑ Szalkszentmárton települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. március 18.)
  6. ↑ Szalkszentmárton települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. március 18.)
  7. ↑ Szalkszentmárton települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. március 18.)
  8. ↑ Szalkszentmárton települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. november 27.)
  9. ↑ Szalkszentmárton települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. február 4.)
  10. ↑ Szalkszentmártoni rendezvények. [2014. február 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 13.)
  11. ↑ Szalkszentmárton Helységnévtár
  12. ↑ A KÖH műemlékjegyzéke alapján. [2014. január 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 20.)

Források

  • Györffy György: Fejér vármegye
  • Majsai Károly: Szalkszentmárton község népoktatásának története, Iskolánk - óvodánk, kezdetétől napjainkig
  • Kulturált Környezetünkért Szívvel Egyesület és a Petőfi Sándor Emlékmúzeum Baráti Köre: Szalkszentmárton Kiadványa

Kapcsolódó szócikkek

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szalkszentmárton&oldid=23849830”